Ne próbáld folyton megmagyarázni az érzelmeket. Élj meg mindent intenzíven, és amit éreztél, azt úgy őrizd magadban, mint valami isteni adományt.

Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud.

Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.

Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait.

Az ész nem ad erőt. Azt csak a szív adhat.

A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója.

Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.

Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét.

Jusson eszedbe, hogy mennyivel többet szenvedsz a dühtől és bánattól, melyet bizonyos dolgok okoznak, mint maguktól a kiváltó okoktól.

A magány ellentétpárja (…) nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség.

Arcunk nem csak jellemünkről árulkodik. Magán viseli szívünk lenyomatát, legbensőbb érzéseinket.

Csak két dolog tudja felfedni az élet nagy titkait: a szenvedés és a szerelem.

A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.

Mindig is nehéz volt azokat gyűlölnöm, akik kimutatták, ők is éreznek fájdalmat.

A gyűlölet néha önmagában tesz kárt.

Tudod, az életben nem csak szép dolgok vannak, látod, a csapat sem mindig nyer, hanem előfordul, hogy néha kikap. Tehát az öröm és a fájdalom sokszor együtt jár, és mindkettővel tudni kell jól bánni.

Nincs olyan inga, amelyik csak egy irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni… De érdemes?

Az ész gyakran még alszik, mikor a szív már mindent tud, mindent látott, mindent érez.

Igazán nincs bosszantóbb dolog a világon, mint ha szidunk valakit, az meg csak hallgat hozzá.

Az az igazi szerető, aki akkor is megdobogtatja a szíved, amikor homlokon csókol, vagy rád mosolyog, vagy csak bámul a semmibe.

A részleteket és az érzéseket tisztázni kell. Nem feltételezhetjük, hogy bárki is képes olvasni a gondolatainkban.

A szívnek megvannak a maga indokai, amelyeket az indokló értelem nem ismer.

Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.

Azt sugárzod magadból, amit a lelkedben, önmagadban átélsz. Ami benned történik, az árad belőled. Akiben öröm él, abból öröm árad. Derű.

Az ember nem tulajdon. Egy kapcsolat nem jelenti azt, hogy nem lehet örömed nélkülem. Nem lehet titkod előttem.

A szégyen a büszkeség palástja.

Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.

A másik személy ellen irányuló harag valójában a saját felelősségem elhárítása az emocionális konfliktusok terén.

Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.

A szégyen és a félelem között óriási a szakadék. A szégyen gondolkodni tanít, a félelem leszoktat róla.

Az ifjúkori romantika megköveteli, hogy radikálisak legyünk.

Senkinek nem kötelessége, hogy szeressen – de senkinek nincs joga hozzá, hogy gyűlöljön.

Nincs az a szenvedély, ami hiábavaló volna, és nincs az a szeretet, amit el kéne utasítani.

Érdekes, hogy az ember agya tudja azt, amit a szíve nem hajlandó elfogadni.

Nem kísértet ő, hanem ember. (…) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt.

Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.

Az ember borzasztóan megjárhatja, ha elárulja az érzelmeit, vagy azt, amit tud.

Hamarabb szeretjük meg, aki gyűlöl bennünket, mint azt, aki jobban szeret, mint mi szeretnénk.

Ha megértésre vágysz, kezdd magadnál: a szív képes együtt érezni, a száj azonban nem. Ezért csak azt mondd, azt tedd, és azt gondold, amit a szíved dobbanása üzen – itt kezdődik a megértés.

A gyűlölködéssel töltött idő nemcsak pazarlás, hanem elnémítja az emberi szív értékes érzéseit.

Nem lehet a bánat magvát elvetve boldogságot aratni.

Érzelmeink hatással vannak ránk, de nem szükségszerű, hogy az orrunknál fogva vezessenek minket.

Azzal, hogy olyat teszel, ami abszurdnak tűnik, mélyen megérintesz valamit a lelkedben, a legősibb részedben, abban, amelyik a legközelebb áll az eredethez.

A szívem természetéből adódóan nyitott és együttérző. Mivel azonban félek a fájdalmas érzésektől és helyzetektől, korlátokat állítok, hogy megvédjem magam.

A megértés néha kikerüli az agyat, és egyenesen a szívből érkezik.

Akit szíve vezérel, tévedhet, de véglegesen el nem téved.

Sírni a szemünkkel sírunk, más lehetőség nem adatott nekünk, de azon az estén úgy éreztem, mintha minden pórusomból, testem minden hasadékából és zugából patakzanának a könnyek.

Semmi értelme féltékenykedni, mikor az ember úgysem védekezhet. Csalás ellen nincs barikád.

Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad.

Nem lehet nagy a csalódás ott, ahol nincs elmélyült szerelem.