A testi fájdalom csak a lelki fájdalom büntetése és tükörképe.
Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi.
Bensőmben félreérthetetlenül éreztem az elutasítottság fájdalmát. Olyan jól ismertem ezt az érzést, hogy már a részemmé vált, mintha a második bőröm lett volna.
Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök.
A fájdalmat frissen kell csillapítani (…), nem később, amikor már olyan mélyre temetődik, hogy ki sem tudod ásni magadból.
A fájdalom nem egyéb, mint a fájdalom élénk képzelete: feszítsd meg erődet, hogy ezt a képzeletet megváltoztasd, vesd ki magadból, ne panaszkodj, és a fájdalom megszűnik.
A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.
A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.
Azért születünk, hogy szenvedjünk, és szenvedéseink által erősebbekké váljunk.
A szenvedés kelyhe nem mindenki számára ugyanakkora.
Legszívesebben csak ölelném, hogy felejtse végre el a fájdalmakat, mert a múlt elmúlt.
Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré.
A fájdalom a szeretet legnagyobb hajtóereje.
A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.
Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség.
De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság – csak a gyötrelem.
Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…
Ha nem tudsz vidám lenni, csak oly vidám légy, amennyire kitelik tőled.
A kiábrándultságra és a cinizmusra az élet viharai szoktatják rá az embert.
Néha a fájdalom jobban érlel, mint a simogatás. És a szívtelenség megtapasztalása nyitja ki szívünket.
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.
Nem a fájdalommal van baj. A fájdalom kínoz, de nem pusztít el. A gond a magány, melyet a fájdalom szül.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját.
A boldogtalan szerelmesek testvéreknek érzik egymást gyötrelmeikben, akárcsak a vértanúk. Semmi a világon úgy meg nem érti egymást, mint két rokon fájdalom.
Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma.
Ez a fájdalom lesz neki a legszörnyűbb: mert nincs nagyobb kín annál, mint ha az ember bosszút akar állni és nem tud bosszút állni.
Nincsen egyszerű megoldás, amely képes lenne elvenni a fájdalmat. Hidd el nekem, hogy ha lenne, akkor most élnék vele.
Nincs nagyobb szenvedés, mint az a tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk.
Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?
A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.
Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
Ahol több az érzés, több a szenvedés is.
Ha tiszta lapokkal akarunk játszani az életben, akkor a fájdalmas dolgokat is végre kell hajtani. Az életnek velejárója a fájdalom.
Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő.
A csend nagyobb fájdalmat okozhat, mint a legnagyobb lárma.
Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig.
A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.
Egyedül: ez a szó egyértelmű a halállal.
Hihetetlen, hogy az ember kerülhet olyan helyzetbe, hogy minden fájdalmat vállal, ép ésszel nézi végig önmaga kínzását, hogy élhessen.
Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.
Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd.
Szólni nem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.
Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.
Ha nem látod a fájdalmat, könnyen okozhatsz még nagyobb fájdalmat anélkül, hogy gondolnál vele.
A világ általában olyan, mint egy kegyetlen sivatag, s ilyen szélsőséges körülmények között szinte lehetetlen virágokat találni.
Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.
A könny a fájdalom néma nyelve.
A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.