Az ember a saját akaratának a foglya.
A szabadság jobbá formálja a világot.
A levegő illata édesebb, és az idő mintha mozdulatlan lenne minden nap, amikor te kinn vagy a szabadban, és mindenki más dolgozik vagy az iskolában ül.
A szabadság magányos dolog.
Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.
A valóban erényes ember szabadságban él – nem kötik parancsolatok, nem kötik szentírások; nem követ senkit saját benső fényén kívül. A szíve szerint él – ő egy lázadó.
A legjobb környezet is börtönnek tűnik, ha nem áll módunkban tetszésünk szerint elhagyni.
Jaj azoknak, akik pásztorokat keresnek, ahelyett, hogy a szabadságot keresnék.
Ki kell szabadulni az önfejlesztés csapdájából, hogy teljes sebességgel, vakon rohanhassak a vesztembe.
Ki nem állhatom azokat az embereket, akik kalitkába zárják a madarakat, hogy csak nekik énekeljenek. Hagyd meg a szabadságom és szeress.
Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.
A szabadságot nem lehet ugyanott megélni, ahol a rabságunkat éltük.
A szabadság azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk döntéseinkért, tetteinkért, saját életünkért.
Mindannyiunknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk.
A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, amelynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy szabad lehet.
Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.
Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.
A fiatalok már csak ilyenek. Maguk szabják a határokat, és meg sem kérdezik, hogy a testük bírja-e. De a testük mindig bírja.
A szellem akkor lesz szabaddá, ha többé támaszt nem keres.
Megtanulni élni, annyit tesz, mint megtanulni szabadnak lenni. És szabadnak lenni annyit tesz, mint elfogadni a dolgokat úgy, ahogy jönnek.
Felismerni azt, hogy lehetőségeim vannak: az emberi szabadság jele. Dönthetek. Választhatok. Minden rajtam múlik.
Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.
Az elfogatásban és a börtönben nincsen semmi rettenetes, ha az ember lelkiismerete tiszta.
Nem minden vándorút céltalan.
Valójában az emberiség csak azon a napon születik meg igazán, amikor az egyént a lázadásában tisztelik.
Vagyunk-e elég szabadok ahhoz, hogy képesek legyünk nem beavatkozni mások életébe, bármilyen fiatalokról van is szó?
A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle.
Az ember annál gazdagabb, minél többről tud lemondani.
Az ember saját akaratát sohasem gondolhatja másnak, mint szabadnak.
Nincs annál rettenetesebb börtön, mintha a végtelenség nyílik meg előttünk.
Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz.
A szabad kapcsolatok tartósak. Mint a világot járt vándormadarak, hosszú idő után újra összejönnek, s elmesélik egymásnak, mit láttak.
A fogoly nem fog szabadságra törekedni, ha szabadnak tekinti önmagát.
Föladtam, hogy megpróbáljak rendesen viselkedni. Most egyszerűen azt teszem, amihez kedvem van, és utánam az özönvíz!
Abban a percben, abban a másodpercben, amikor elkötelezed magad a szabadságnak, függetlenségnek és igazságnak, akár meg is ölhetik a tested, a lelked akkor is győzni fog.
A világ sohasem tűnik szebbnek, mint abban a pillanatban, amikor éppen bezárják az embert.
A szabadságharcos előbb-utóbb megtanulja, hogy a harc szabályait nem ő, hanem az elnyomó hatalom diktálja.
Többet ér a pokolban szabadnak lenni, mint rabszolgának az egekben.
A polgártárs szabadsága ott ér véget, ahol egy másik polgártárs szabadsága kezdődik.
Az igazi szabadság (…) nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb.
A szabadság nem lehet határtalan, mert akkor önmagát semmisíti meg.
Az emlékezés a találkozás egyik formája. A feledni tudás a szabadság egyik formája.
Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Meg kell tanulnunk a tisztátalan viszonyokból tisztán kikerülni, és ha a szükség így kívánja, tisztára kell tudnunk mosakodni a mocskos vízben is.
Az életben (…) számos alkalommal el kell nyomnunk véleményünket, érzelmeinket, gondolatainkat, még tudásunk kifejezésének vágyát is.
Az oly nehezen megszerzett szabadság valójában csak álcázott száműzetés.
Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.
Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot.
Egyedüli törvény: tedd, ami jól esik!