Ápolnunk és fejlesztenünk kell magunkban a teljes embert, aki az érzelmeknek minél szélesebb skáláját éli meg: van dühe, ujjongása, szomorúsága és extázisa.
Az ember igazán nem tudja, hogy a mások emlékezetében hol marad egy ragyogó folt utána.
Mindenkiben el van rejtve a jónak egy szikrája. Néha igen hosszú időbe telik, mire előkerül.
Ha valaki azt mondja, hogy nem akar valamiről beszélni, akkor ezt rendszerint úgy kell érteni, hogy nem is tud egyébre gondolni.
Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve.
Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével.
Nem kétséges, hogy az emberek képtelenek úrrá lenni a találmányaikon; a legtöbb, ami telik tőlük, az, hogy kifejlesztik alkalmazkodókészségüket azokhoz az új viszonyokhoz, amelyeket ők maguk teremtenek.
A zárkózottak nem beszélnek… inkább cipelik.
Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.
A tömeg arra figyel, aki nagyobb lármát csap.
Senki sem tud természetes lenni, ha megpróbál természetes lenni. Vagy ha azon erőlködik, hogy ne próbálkozzon.
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.
Aki megveti az embereket, önmagát veti meg.
Sok ember élete fogytáig vár az alkalomra, hogy a maga módja szerint jó lehessen.
Nálunk, ha valaki nem tolvaj: hát ostoba, s a becsület nem a becsületességben van; a becsület az, ha mások előtt kérkedhetik az ember.
Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.
Csak a bolondok ugranak fejest az ismeretlenbe.
Ha az életed csupa harc és vérontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani.
Csak a kicsinyes embereknek vannak rosszindulatú megjegyzései, és csak a kicsinyes emberek sértődnek meg ezeken.
Senki úgy meg nem veti az embereket, mint maguk a megvetendők.
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.
Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.
A mássággal az a legnagyobb probléma, hogy körülötted mindenki normális.
Mindegy, akármilyen erősnek látszunk is, mindig van valamilyen rejtett gyengeségünk, és lehet, hogy végül ez lesz a vesztünk. Minden erővel együtt jár egy gyengeség, és fordítva.
Igazán hűségesnek lenni azt jelenti, hogy hű vagy önmagadhoz.
Érdekes világ ez, megvetik, gyűlölik a büszke embert, mégis arra vágynak, hogy valamire büszkék legyenek. (…) Csak a nemakarás elől apad el az idő.
Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre.
Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
Minél bölcsebb és jobb egy ember, annál több jót vesz észre az emberekben.
Az ember, amilyen aljas, mindent megszokik.
Legalább ahhoz a jogunkhoz ragaszkodjunk, hogy egymás közt elpanaszoljuk a bajainkat.
Az emberek cselekedeteit saját, legbelső indítékuk motiválja.
A depresszió nem vezet sehova, csak kiszorítja a szuszt az emberből.
Mindannyian hercegnőnek és hercegnek születtünk, a legtöbben azonban békaként végezzük, aki már abban sem hisz, hogy egy nap jön valaki és megcsókolja.
Aki a ruha szerint ítél, maga is azáltal ítéltetik meg.
Nem kell celebnek lenned ahhoz, hogy híres légy, nem kell gazdagnak lenned, nem kell, hogy folyton a nyakadba lihegjenek a paparazzók. A barátaimmal egyszerűen csak híresnek kiáltottuk ki magunkat: alkottunk valamit, és közöltük, ez a jövő.
Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van. Ebben rejlik az emberi lét romantikája és hülyesége.
Mindegy, milyen okos valaki, az emberek úgyis azt látják, amit látni akarnak. Ennyi.
Az emberek tudatlannak születnek, nem ostobának; ostobává az oktatás teszi őket.
Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.
Az őrület és a nagyság egyazon érme két oldala.
Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.
Rosszat gondolnak rólad némelyek? – de csak a rosszak, kiket a gonoszság megérintett. Egyesek gondolata még nem a világ! Te csak hidd, és tudd: a jók többen vannak.
A jó nevelő örök tanuló, s azonnal fölismeri, ha nálánál különb tanítványra talál.
Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az… azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben.
Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.
Az emberben éppen annyi rossz van, mint amennyi jó, s hol az egyik, hol a másik kerül elő, aszerint, hogy a körülmények melyiknek kedveznek.
Csakis ésszel, értelemmel sohasem ismerhetsz meg igazán egy embert. Szív is kell hozzá.
Ha más vagy, néha észre sem veszed a milliókat, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Csak azt az egyvalakit látod meg, aki nem fogad el.
Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.