Az az igazság, hogy az emberek nem igazán képesek összetört szívvel működni.

Csalódni csak az tud, aki valaha hitt.

Egyes csalódások megráznak bennünket, egyesek pedig olyan sebet ejtenek rajtunk, hogy annak hegét egészen a sírig viseljük.

Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.

Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?

A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.

Nincs keserűbb dolog a világon, mint a jóvá nem tehető csalódás.

Az ember egyik pillanatban derűlátó, a következőben már lesújtja a bizonyosság, hogy úgyis darabjaira hullik minden. És a végén pontosan ez történik.

Néha úgy érzem, az élet egy átverés.

Az emberek nagyon szeretnek hinni valakiben, valamit várni tőle, ennél csak egy dolgot szeretnek jobban: csalódni benne.

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.

 Az emberi szeretet parányi morzsája jutott nekem; nagyra tartottam, azt hittem, igazgyöngy, ám elolvadt az ujjaim között, kicsúszott a kezemből, mint a jégdarab.

Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj.

Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.

Mindenben, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő alapelv: nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem olyasmi, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse.

A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá!

Lehet értelmetlen szenvedést, megalázást, félelmet okozni a másik embernek, vagy magára hagyni segítség nélkül, amikor erre lenne szüksége.

A tapasztalat igazolja, hogy aki nem bízik semmiben, az nem csalatik meg soha.

Ha valakitől semmit se várunk, nem is csalódhatunk a végén.

Mindig képesek vagyunk gyűlölni, amit valaha szerettünk, és ugyanazzal a tűzzel tesszük ezt, amellyel egykor a szeretetünk lángolt.

A szerelmet érdemtelenül értékelik olyan magasra, a szerelem csak fájdalmat és szenvedést okoz.

Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.

Bármit börtönnek tudsz látni, ha elveszted az illúzióidat.

Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek.

Elég a beszédből. Nagyon sokat csalódtunk egymás szavában. Ne mondd, hogy szeretsz. Ölelj meg, ha mersz. Ne mondd, hogy gyűlölsz. Ölj meg, ha tudsz.

Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.

A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot.

Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon a számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit.

A világom darabokra hullott, és megtudtam, hogy szinte minden, amiben addig hittem, csak hazugság volt.

A hiú ábránd a reménytelenségnél is rosszabb.

Aki semmit sem vár, nem csalódhat.

Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.

A kimerült író olyan, mint a megcsalt férj: maga veszi észre legkésőbb a szomorú igazságot.

Nagy csalódásokhoz nagy hit kell.

Ha az életben folyton citromba harapsz, legalább vágj jó képet hozzá!

Csak áltattam magam, hogy elmúlt, pedig azért is nem tudtam senki mást szeretni, mert még magam elől is titokban az övé maradt a szívem.

Életemben először kóstoltam bele abba, amit bosszúállásnak hívnak. Eleinte olyan íze volt, mint valami erős, zamatos bornak. Utóíze azonban undorító, fémes, poshadt, mintha mérget ittam volna.

Rideg lettem én is. Hogy miért? Azért, mert aki rideg, annak nem tudnak fájdalmat okozni.

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu.

Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.

Sokszor egy semmiség elég ahhoz, hogy az ember lezuhanjon a fellegekből.

Az is tolvaj (…) aki az emberek bizalmát meglopja.

Együtt (…). Túl gyakran használják az emberek ezt a szót, a végén legtöbbször mégsem marad belőle semmi.

Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele.

Nem jó, ha az embernek kívánságai vannak. A kívánság jól megérdemelt csalódást hoz, semmi mást.

Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.

Sok embernek adtam esélyt… De egy idő után elfogy az ember bizalma.

Ha egy dolog eltűnik (…), az legalább annyira üzenetet hordoz, mint amikor valami hirtelen felbukkan. Az üres helyek mindig megérik a tanulmányozást.

Aki folyvást „valahova följebb” törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.