A világ legkifinomultabb dolgai éppen azok, amelyek mindenki számára elérhetőek.
Ha én nem magamért vagyok, akkor ki van helyettem? De ha én csak magamért vagyok, akkor miért vagyok?
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.
Azok az emberek, akik jót tesznek másokkal, nem hasznosak akarnak lenni, hanem érdekes életet akarnak élni.
Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.
Kérdések mindig is voltak, és lesznek. Minél több a válasz, annál több lesz a kérdés. A túlélés elengedhetetlen feltétele, hogy néhányukat hagyjuk megválaszolatlanul.
Ne méricskéld a nehéz pillanatokat, és ne hagyd, hogy becsapjanak a dicsőség pillanatai!
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
A csodák nem a természet törvényeinek ellentmondó dolgok; csak azért gondoljuk, hogy azok, mert nem ismerjük a természet törvényeit.
Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?
„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
Kiváltságból arrogancia lesz. Az arrogancia pedig az igazságtalanság melegágya. Ebből csíráznak ki a romlás magjai.