Amíg nem érzed, hogy van vesztenivalód, addig nem látod az élet szépségeit.

Mi az élet titka? Nevezzük „kegyességnek vagy áldásnak”. Mindenki elégedett akar lenni azzal, amije van. Kivéve engem. Kivéve téged. Kivéve azokat a keveseket, akiknek egy kicsit sajnos föl kell áldozniuk magukat egy nagyobb ügy érdekében.

A legnehezebb az életben: élni és nem hazudni.

Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.

Aki nem a saját életét éli, az nem magának, hanem a világnak él.

Az élet az erőfeszítéseket díjazza, nem pedig a kifogásokat.

Minden, ami történik velünk, tanulságot hordoz magában, amely gazdagíthatja életünket.

A két legfontosabb nap az életedben az, amikor megszületsz, és az, amikor megtudod, miért.

Az életünk pontosan annyira teljes, értelmes és csodálatos, amennyire mi azzá tesszük. És tényleg egészen csodálatossá tehetjük.

Valójában soha senki nem tudja, hol érnek véget a dolgok, vagy véget érnek-e egyáltalán.

Nem fejlődhetsz, ha állandóan azok a dermedt pillanatok határoznak meg, amelyekhez folyton visszatérsz. És ha nem fejlődhetsz, nem is élsz.

Élni csakis addig lehet, amíg részeg vagy az élettől; de mihelyt kijózanodol, lehetetlen nem látnod, hogy mindez csalás, mégpedig ostoba csalás.

Igen, fel kellene nőnöm, és igen, fel is fogok, de erre holnap is lesz idő. Ma élni akarok.

Egy aprócska részlet is – bármilyen ártalmatlannak tűnik is – tönkretehet mindent.

Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.

Az ember élete nem kívül van, hanem bent, a lélekben. Ami kívül van, az közömbös… nem létezik.

Az élet túl rövid, és felesleges játszadozni.

Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk.

Az élet csakugyan meccs, fiam. Olyan mérkőzés, amit az ember a szabályoknak megfelelően játszik.

Vannak leckék az életben, amiket nem tanítanak sehol, mégis meg kell tanulni.

A könnyű élet, a béke hamarabb megfojtja az embert, mint a kötél.

Tévedéseink egyik fő oka, hogy későn szokjuk meg azt a felismerést, hogy felnőttek vagyunk.

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

Az élet olyan, mint a kirakós játék, csak éppen nem tudjuk előre, hogy mi áll majd össze a darabkákból. Néha abban sem vagyunk biztosak, hogy megvan az összes.

Nem élhetjük le egész életünket a saját fantáziánk csúcsain.

Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem?

Kizárta az életet, és most az élet zárja ki magát. (…) Nyisson ajtót az életnek, és az belép majd!

Az élet arra való, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.

Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.

Mindig azt állítjuk, hogy mi éljük az életünket. Ugyan! Az élet él minket.

Az élet kísérlet arra, hogy az ideálból valóság legyen.

Az emberek mindig maguknak választják a sorsukat.

Igen, talán ez az ember életének egyetlen értelme, hogy éljen a lehetőségekkel, amiket a sors elébe hoz.

Egy hajó sem járja az élet óceánját úgy, hogy ne találkozna viharral.

Az élet nagy megpróbáltatásaival gyakran bátran nézünk szembe – aztán az apróságok, a „hasfájások” tesznek tönkre.

Sohasem volt jó a bajnak félúton elibe menni. Ti, fiatalok, mindig siettek. Könnyű valamit megtenni, de nehéz meg nem történtté tenni.

Futok az életemért – még ha nem is hiszem, hogy megéri élni.

Az az életforma, amelyet az emberek di­csérnek, és sikeresnek tekintenek, csupán egyike az elképzelhető élet­formáknak. Miért túlozzuk el egyiknek a jelentőségét a többi rovására?

Az igazság az, hogy az élet egyszerre tervszerű és véletlenszerű, noha nem egyenlő mértékben.

Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?

Néha ott van előtted az ajtó, mindössze annyit kell tenned, hogy kinyitod és megnézed, mit rejt.

Ne fogadd meg a tanácsomat. És bárki más tanácsát se. Bízz magadban! Jó vagy rossz, boldog vagy boldogtalan, de a te életed, és csak rajtad áll, hogy mihez kezdesz vele.

Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.

Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.

Azt hiszem, a legmagasabb és a legmélyebb pontok a fontosak. Minden más csak… köztes.

Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.

Olyan nem létezik, hogy az ember egy bizonyos sors csapdájába kényszerül. Senkit sem ítélnek arra, hogy középszerűen és reményvesztetten élje az életét. Az élet nem így működik.

Életérzésem: egy olyan pokol fenekén vagyok, amelynek minden pillanata csoda.

Az élethez idő kell és sok-sok kapcsolat.

Senki sem maradhat örökké egy helyben. Még azok körül is megváltozik a világ, akik különben jószántukból nem mozdulnának.