Vannak emberek, akikkel élni nem könnyű, de akikről lemondani lehetetlenség.
Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.
Gutát kapok azoktól az emberektől, akik békében élnek önmagukkal. Hogy van pofájuk, miközben én intenzíven szenvedek? Szegény én.
Senki úgy meg nem veti az embereket, mint maguk a megvetendők.
Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk.
Nem az a baj, hogy túlságosan sok a bolond, hanem az, hogy a villámcsapás nem oda sújt, ahova kéne.
Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az ékszerész felismeri a gyémántot.
A másoktól irigyelt tulajdonságokat mások is másban keresik.
Valamennyi egyetemi sznob között a leghitványabbak azok a szerencsétlenek, akik attól a vágyuktól esnek végromlásba, hogy majmolják a tehetősebbeket.
Az őrültek nagyon ritkán kérdezik meg maguktól, hogy megőrültek-e.
A bizonytalanok mindig mindent túlbonyolítanak.
Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértődöttséggel zsaroló embereknél.
Aki gondolatait a valóban létezőkre irányítja, annak nincs ideje arra, hogy állandóan lefelé nézzen az emberek ügyes-bajos dolgaira, s a velük való tülekedésben irigységgel és rosszindulattal teljék el…
Különb s különb poklok jutnak nekünk, és mindenki azt hiszi, hogy a másiknak jutott a jobbik.
Ezen a világon az emberek hamar ráunnak arra, ami nem érdektelen, és jóformán csak az köti le őket, ami unalmas.
Az igazán eszelős alakoknak muszáj eltitkolniuk, mennyire be vannak kattanva. Különben nem tudnak életben maradni.
Amíg kisebbségek vannak, a többségnek mindig lesz baja velük. Ezen nem lehet segíteni, csak enyhíteni.
A másik teljes megismerése (…) lehetetlen, már csak azért is, mert megválogatjuk, mit fedünk fel egymás előtt.
Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az ő szeme láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek.
Az évek múlásával megtanultam, hogy az ember jobban érzi magát, ha ott van, ahová tartozik, mint ha mindenáron olyan helyre törekszik, ahol nem lehet önmaga.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?
A „meglátjuk” valójában mindig nemet jelent.
Az ember csak akkor tud hűvös fejjel cselekedni, ha a dolgok nem érintik személyesen.
A ti országotok (…) arany ország, csak ti vagytok szegény emberek.
Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.
Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk, és bután cselekszünk.
Ha az ember idegenek közt van, akkor igyekszik a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni, meggondolja, mit mond, és tetszeni akar.
Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.
Csak a zseni és az idióta töri át az emberek által teremtett korlátokat.
Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben.
Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak.
A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.
Őrültnek születünk mindannyian. Néhányan végig őrültek maradnak.
Az igazán bátor ember elismeri a többiek erejét.
Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.
Minél több a törvény és parancs, annál jobban elszaporodnak a rablók és tolvajok.
Mindegy, akármilyen erősnek látszunk is, mindig van valamilyen rejtett gyengeségünk, és lehet, hogy végül ez lesz a vesztünk. Minden erővel együtt jár egy gyengeség, és fordítva.
Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.
Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
A világ legboldogabb emberei képesek legönzetlenebbül adni, ellentétben az önző gyűjtögetőkkel.
Az egyik ember nem több a másiknál, ha a másiknál többet nem cselekszik!
A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni.
Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.
A szívünk mélyén mindannyian azt hisszük, hogy az ördögöt észre lehet venni, hogy már ránézésre látjuk a gonoszságot, de ez egyszerűen nem így működik.
Az emberek inkább jók, mint rosszak, mihelyt semmi káruk vagy hasznuk nincsen abból, hogy milyenek legyenek.
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.
Az ember olyanná válik, mint az, akivel az idejét tölti.
Az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint.
Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összessége.
Meggyőződése vajmi kevés embernek van. Legtöbben azt sem tudják, mi az a meggyőződés. Az ilyeneknek csak véleményük van, amelyet a körülményektől (…) függően változtatnak.