Az ember tehet, amit akar, de nem akarhat úgy, ahogy neki tetszik.

A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.

Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan. 

Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik – de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk.

Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?