A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.

A valóban erényes ember szabadságban él – nem kötik parancsolatok, nem kötik szentírások; nem követ senkit saját benső fényén kívül. A szíve szerint él – ő egy lázadó.

Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az „együtt” boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond.

Aki nagy ember volt a sikerben, annak kell maradnia a vereségben is.

Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a Sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk.

Az ifjúság a boldogság ígéretét nyújtja, ám az élet a fájdalom valóságát.