Vannak emberek, akiknek van pénzük, és vannak emberek, akik gazdagok.
Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mint ha soha nem is lett volna benne részünk?
A fenségest csak egy lépés választja el a nevetségestől.
Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.
Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?