
Mindent nyomtalanul elfúj a szél, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg. (…) Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk.
A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.
Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.
A remény él, (…) és a szerelem szárnyakat ad neki.
Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.
Az emberi szív szereti másban a maga érzelmeit és gyengeségeit.
Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.