A természet kevéssel megelégszik.
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Minél mélyebben szeretünk valakit, annál kevésbé fontos a külseje.
Nincs szebb látvány, mint amikor pacifisták verekszenek.
Bolond, aki a bánatot táplálja ahelyett, hogy éhen veszejtené.
Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok, az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják.
Egy kettéhasadt birodalom nem képes megvédeni magát a támadásoktól. Egy kettéhasadt ember nem képes méltósággal szembenézni az élettel.