Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért.

Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?

Ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.

A klasszikus az, amit senki se szeretne elolvasni, de mindenki szeretné, ha elolvasta volna.

Csak az az ember képes arra, hogy hűséges legyen másokhoz, aki bízik önmagában.

Megfigyelte, hogy az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani.

A szerencséből se jó a nagy adag.

Mi a halál? Egy fokkal közelebb kerülök a nyugalomhoz, és talán kettővel közelebb a csendhez.