Az ember néha annyira vágyik a változásra, hogy teljesen megfeledkezik a félelméről.

Nem a hang hiánya, hanem énünk hiánya a csend.

A szív érveit az ész nem ismeri.

Abban az atlétában, akit még sohasem vertek kékre-zöldre, nincs elegendő küzdőszellem a versenyre.

A magány azt jelenti, hogy kívülálló vagy. Hogy más vagy. Kirekesztett.

Ha egy asszonynak egyebe sincs, csak a makulátlan hírneve, az bizony olyan sovány kóró, hogy éhen döglene mellette a szamár is.