Sűrűn vetik magvát az emberséges embernek, de vékonyan kel.
Nagy ember nagyot botlik.
Tisztviselés választja meg az embert.
Szorgalmas ember nem mutat holnapra.
Nem él az ember széllel.
Erkölcsös ember is tekint a parancsolatra.
Nem titok, a mit két ember tud.
Olcsó az ember, a hol sok van.
Akármit is türve ér el az ember.
Sima farku a szerencse, hol futja, hol kergeti az embert.
Nehéz a részeg ember szájára lakatot vetni.
Szegény ember vizzel főz.
Szükség választja meg az embert.
Szent ember is csak ember.
Szunyogcsipésben is meghalhat az ember.
Tál, fazék összezördül, hogy ne az ember.
Nagy öröm is megölheti az embert.
Szász emberség nem sokat ér.
Nem jó ember, ki másnak szemébe nem mer nézni.
Szegény embernek mindig van nyavalyája.
Esendő az ember, hajlandó a pendely.
Ember czéloz, isten határoz.
Reménység tartja az embert.
Utas embernek nem teher a kenyér.
Szentséggel is visszaélhet az ember.
Kenyérhaj is mézes falat gyanánt esik éhes embernek.
Kis ember nagy bottal jár.
Társa árulja el az embert.
Ember pénz nélkül, vak bot nélkül.
Szántóvető embernek jövő esztendőben áll minden gazdagsága.
Nem fél a veréb kőbül faragott botos embertől.
Ember élete ma virág, holnap hamu.
Tanult ember holta után hires.
Nincs vétke a pénzes embernek.
Holtig remél az ember.
Ember embernek farkasa.
Részeg ember az eget is bőgőnek nézi.
Szegény ember halála sárga, dusaké piros szokott lenni.
Minden ember ember, de nem minden ember emberséges ember.
Aki világosan szeret, megitélik az emberek.
Emberkedik, mint szalonnabőr a parázson.
Összebujtak mint a szegény ember malaczai.
Ember a lenben, de nem a kenderben.
Forgandó az ember, mint a pénz.
Emberre makkot, disznóra gyömbért.
Nem lehet az ember hirtelen gazember.
Embert szaván, ökröt szarván.
Sok embernek sok esze van.
Ember tettét csak a tekintet is elárulja.