SALAMONhéber eredetű; jelentése: békés, szelíd.
SÁMSONhéber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.
SAMUa Sámuel rövidüléséből.
SÁMUELhéber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.
SÁNDOR1. – görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó 2. – török eredetű; jelentése: akarat.
SAULhéber eredetű; jelentése: kért.
SEBES1. – magyar eredetű; jelentése: a szó maga. 2. – a Sebestyén régi becéző rövidülése.
SEBESTYÉNgörög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.
SEBŐvitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).
SELTONóangol eredetű; jelentése: városszéli.
SEMJÉNa Simeon régi magyar változata.
SIMEONhéber eredetű; jelentése: meghallgattatás.
SIMONa Simeon rövidüléséből.
SIONhéber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.
SOLTa Zsolt régi magyar alakváltozata.
SÓLYOMmagyar eredetű; jelentése: a szó maga.
SOMAmagyar eredetű; jelentése: som.
STEFÁNgörög eredetű; jelentése: korona.
SURÁNYtörök-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.
SZABINlatin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.
SZABOLCSmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZALÓKtörök-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZALVÁTORlatin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.
SZALVIUSZlatin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.
SZANISZLÓszláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.
SZAVÉTAaz Erzsébet román becézőjéből.
SZEBASZTIANgörög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.
SZECSŐmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZELIMhéber-arab eredetű; jelentése: szelíd.
SZEMERE1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű. 2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.
SZERÁFhéber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).
SZERÉNIUSZlatin eredetű; jelentése: derűs, vidám.
SZERGIUSZlatin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.
SZERVÁClatin eredetű; jelentése: megszabadított.
SZEVÉR1. – latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú. 2. – török eredetű; jelentése: mormota.
SZEVERÉDa Szigfrid régi magyar alakja.
SZIDÓNIAföníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.
SZIGFRIDgermán eredetű; jelentése: győzelem + béke.
SZILÁRDa Konstantin magyarító lefordítása.
SZILVÁNUSZlatin eredetű; jelentése: erdő.
SZILVESZTERlatin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.
SZILVIUSZlatin eredetű; jelentése: erdő.
SZÍRIUSZlatin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.
SZIRONKAmagyar eredetű; jelentése: szirom.
SZIXTUSZgörög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.
SZOFRONgörög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.
SZÓKRATÉSZgörög eredetű; jelentése: szerencse, erő.
SZÓLÁTa Szórád régi magyar alakváltozata.
SZOLÓNgörög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.
SZÓRÁDszláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
SZÖRÉNYa Szeverin származéka.
SZOVÁTszláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).