Férfi keresztnevek eredete és jelentése

All | A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V X Z
SALAMON
héber eredetű; jelentése: békés, szelíd.

SÁMSON
héber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.

SAMU
a Sámuel rövidüléséből.

SÁMUEL
héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.

SÁNDOR
1. – görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó 2. – török eredetű; jelentése: akarat.

SAUL
héber eredetű; jelentése: kért.

SEBES
1. – magyar eredetű; jelentése: a szó maga. 2. – a Sebestyén régi becéző rövidülése.

SEBESTYÉN
görög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.

SEBŐ
vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

SELTON
óangol eredetű; jelentése: városszéli.

SEMJÉN
a Simeon régi magyar változata.

SIMEON
héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.

SIMON
a Simeon rövidüléséből.

SION
héber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.

SOLT
a Zsolt régi magyar alakváltozata.

SÓLYOM
magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

SOMA
magyar eredetű; jelentése: som.

STEFÁN
görög eredetű; jelentése: korona.

SURÁNY
török-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.

SZABIN
latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.

SZABOLCS
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALÓK
török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALVÁTOR
latin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.

SZALVIUSZ
latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.

SZANISZLÓ
szláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.

SZAVÉTA
az Erzsébet román becézőjéből.

SZEBASZTIAN
görög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.

SZECSŐ
magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZELIM
héber-arab eredetű; jelentése: szelíd.

SZEMERE
1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű. 2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.

SZERÁF
héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).

SZERÉNIUSZ
latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.

SZERGIUSZ
latin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.

SZERVÁC
latin eredetű; jelentése: megszabadított.

SZEVÉR
1. – latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú. 2. – török eredetű; jelentése: mormota.

SZEVERÉD
a Szigfrid régi magyar alakja.

SZIDÓNIA
föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.

SZIGFRID
germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.

SZILÁRD
a Konstantin magyarító lefordítása.

SZILVÁNUSZ
latin eredetű; jelentése: erdő.

SZILVESZTER
latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.

SZILVIUSZ
latin eredetű; jelentése: erdő.

SZÍRIUSZ
latin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.

SZIRONKA
magyar eredetű; jelentése: szirom.

SZIXTUSZ
görög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.

SZOFRON
görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

SZÓKRATÉSZ
görög eredetű; jelentése: szerencse, erő.

SZÓLÁT
a Szórád régi magyar alakváltozata.

SZOLÓN
görög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.

SZÓRÁD
szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZÖRÉNY
a Szeverin származéka.

SZOVÁT
szláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).


0



0



0

156