OBERONfrancia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.
ODILÓaz Ottó önállósult felnémet becézőjéből.
ODISSZEUSZgörög-latin-magyar eredetű; jelentése: mondai hős neve.
ODÓaz Ottó önállósult alnémet becézőjéből.
OGUZtörök-magyar eredetű; jelentése: nyíl.
OKTÁVIÁNlatin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).
OLAFskandináv eredetű; jelentése: az ősök ivadéka.
OLIVÉRlatin eredetű; jelentése: olajfaültető.
OMÁRhéber-arab eredetű; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földműves, gazdálkodó, hosszú életű.
OMPOLYlatin-magyar eredetű; jelentése: Ampelum városból való.
ONDmagyar eredetű; jelentése: tizedik szülött gyermek.
ORBÁNlatin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.
ORBÓ1. – az Orbán kicsinyítőképzős származéka. 2. – szláv eredetű; jelentése: fűz.
ORESZTÉSZgörög eredetű; jelentése: hegyi lakó.
ORFEUSZgörög eredetű; jelentése: árva, egyedüli, magányos.
ORIONgörög eredetű; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevéből.
ORMOSmagyar eredetű; jelentése: orom.
OSSZIÁNkelta-skót eredetű; jelentése: (ismeretlen).
OSZKÁR1. – északi germán eredetű; jelentése: jó dárda; 2. – ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.
OSZLÁRkun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.
OSZVALDnémet eredetű; jelentése: istenség + hatalom.
OTMÁRnémet eredetű; jelentése: vagyon + híres.
OTTÓgermán eredetű; jelentése: vagyon + híres.
OTTOKÁRnémet eredetű; jelentése: birtokot megőrző.
OVÍDIUSZlatin eredetű; jelentése: juh.
OZORtörök-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.
OZSVÁTaz Oszvald régi magyar változatának fejleménye.
