az Edvárd német rövidüléséből önállósult.

ószász-angol eredetű; jelentése: vagyon + dárda.

angolszász eredetű; jelentése: Ádám leszármazottja.

germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

kun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

germán eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.

germán eredetű; jelentése: az örökös barátja.

héber eredetű; jelentése: kettős termés, kettős örökség.

germán eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

germán eredetű; jelentése: fegyver + védő.

az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.

görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: kiválasztott.

héber eredetű; jelentése: Isten az Úr.

héber eredetű; jelentése: Isten a szabadulás.

hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

germán eredetű; jelentése: mindenütt híres.

az Elmár becézőjéből önállósult.

magyar eredetű; jelentése: elsőszülött, ős.

angol eredetű; jelentése: öreg faluból való.

héber eredetű; jelentése: velünk az Isten.

latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

latin eredetű; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.

magyar eredetű; jelentése: anyácska.

német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.

germán eredetű; jelentése: híres az angolok között.

germán eredetű; jelentése: vakmerő az angolok között.

görög-latin-holland eredetű; jelentése: óhajt, kíván.

germán eredetű; jelentése: becsület + erős.

alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.

hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.

török-magyar eredetű; jelentése: férfi.

germán eredetű; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó barát.

magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

hun-magyar eredetű; jelentése: szeretett apánk.

görög-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.

görög-latin eredetű; jelentése: dús kalászú, termékeny.

görög eredetű; jelentése: nemes + tisztelet.

görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.

héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.