BÁCStörök-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BAGAMÉRszláv eredetű; jelentése: isten, béke.
BAJÁNtörök-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BAJNOKmagyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BALABÁNtörök-magyar eredetű; jelentése: karvaly.
BALAMBÉRvitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BALÁRmagyar eredetű; jelentése: bolgár.
BALÁZSlatin-magyar eredetű; jelentése: királyi.
BALDÓnémet eredetű; jelentése: merész.
BALDVINnémet-angol eredetű; jelentése: bátor barát.
BÁLINTlatin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
BALTAZÁRasszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁNmagyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
BANDÓaz András önállósult becézője.
BÁNKa Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.
BÁNOSa Bán kicsinyítőképzős származéka.
BARABÁSgörög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.
BARDÓgermán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.
BARNAa Barnabás önállósult magyar rövidülése.
BARNABÁSarámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.
BARÓTtörök-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.
BARSmagyar eredetű; jelentése: bors.
BARTALarámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BARTOLÓMEÓhéber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.
BARTOSa Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
BATÓmagyar eredetű; jelentése: buzogány.
BÁTONYmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÁTORtörök-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BAZILgörög-latin eredetű; jelentése: királyi.
BAZSÓa Bazil régi magyar formájából.
BECSEtörök-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BEDŐmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKÉNYmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BEKŐmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BÉLA1. – magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész; 2. – török eredetű; jelentése: előkelő; 3. – héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.
BELIÁNmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BELIZÁRgermán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.
BENCElatin eredetű; jelentése: győztes.
BENDEa Benedek becéző rövidüléséből.
BENDEGÚZhun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.
BENEa Benedek régi magyar becézőjéből.
BENEDEKlatin eredetű; jelentése: áldott.
BÉNIa Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.
BENIGNUSZlatin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJÁMINhéber eredetű; jelentése: a szerencse fia.
BENKEa Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENKŐa Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BENŐa Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.
BERCELbolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.
BERENGÁRgermán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.
BERÉNYmagyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.
BERGERfrancia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.
BERISZLÓszláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.
BERNÁTgermán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERTALANarámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BERTOLDgermán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BERTRAMgermán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.
BESEtörök-magyar eredetű; jelentése: kánya.
BOÁZhéber eredetű; jelentése: erős.
BOCSÁRDnémet-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.
BODtörök-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BÓDOGmagyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.
BODOMÉRtörök-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BODONYmagyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.
BODORmagyar eredetű; jelentése: göndör.
BOGÁTszláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.
BOGÁTA– szláv-magyar-latin eredetű; jelentése: gazdag
BOGDÁNszláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BÖKÉNYtörök-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.
BOLDIZSÁRasszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
BONIFÁClatin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.
BÓNISa Bonifác régi magyar becézőjéből.
BORBÁSa Barabás alakváltozata.
BORISZorosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.
BORSmagyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BOTÁRmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
BOTONDmagyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.
BOTTYÁNBothianus hitvalló nevéből.
BOZSIDÁRszláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
BRÚNÓófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.
BRÚTUSZlatin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.
BUDAmagyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).
BULCSÚtörök-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.
BUZÁDmagyar eredetű; jelentése: búza.