etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.

latin eredetű; jelentése: borsó.

latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.

görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.

görög eredetű; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.

perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.

török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.

török-magyar eredetű; jelentése: ütő.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: csata.

1. – magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája. 2. – szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.

magyar eredetű; jelentése: csat.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.

magyar eredetű; jelentése: sarjadékerdő.

a Csaba kicsinyítőképzős származéka.

török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.

szláv eredetű; jelentése: ördög.

germán eredetű; jelentése: ragyogó, mint a nap.

germán eredetű; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.

cseh eredetű; jelentése: (ismeretlen).

óangol eredetű; jelentése: völgyből való.

görög eredetű; jelentése: szelídítő, legyőző.

görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.

a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.

héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.

a Dániel szláv megfelelője.

a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.

latin eredetű; jelentése: kitartó, állhatatos.

latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.

héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.

magyar eredetű; jelentése: dalia, vitéz.

a Demjén régi magyar alakváltozata.

görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.

a Damján önállósult alakváltozata.

görög eredetű; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének ajánlott.

az Adeodát rövidüléséből önállósult.

germán eredetű; jelentése: nép + hatalmas.

germán eredetű; jelentése: nép + merész.

a Dezső régi magyar alakja.

latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.

görög eredetű; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata szerint való.

germán eredetű; jelentése: nép + híres.

kun-magyar eredetű; jelentése: köd.

a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.

latin eredetű; jelentése: legyőző, meghódító.

latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.

a Domonkos önállósult alakváltozata.

latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.

a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.

a Demeter magyar alakváltozata.

skót-kelta eredetű; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.

latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

angol eredetű; jelentése: dór férfi.

besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).

görög eredetű; jelentése: vezér, vezető.

délszláv eredetű; jelentése: lélek.

az Edvárd német rövidüléséből önállósult.

ószász-angol eredetű; jelentése: vagyon + dárda.

angolszász eredetű; jelentése: Ádám leszármazottja.

germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

kun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

germán eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.

germán eredetű; jelentése: az örökös barátja.

héber eredetű; jelentése: kettős termés, kettős örökség.

germán eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

germán eredetű; jelentése: fegyver + védő.

az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.

görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

héber-görög-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.

latin eredetű; jelentése: kiválasztott.

héber eredetű; jelentése: Isten az Úr.

héber eredetű; jelentése: Isten a szabadulás.

hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

germán eredetű; jelentése: mindenütt híres.

az Elmár becézőjéből önállósult.

magyar eredetű; jelentése: elsőszülött, ős.

angol eredetű; jelentése: öreg faluból való.

héber eredetű; jelentése: velünk az Isten.

latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

latin eredetű; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.

magyar eredetű; jelentése: anyácska.

német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.

görög-magyar eredetű; jelentése: mondai hős nevéből.

germán eredetű; jelentése: híres az angolok között.

germán eredetű; jelentése: vakmerő az angolok között.

héber eredetű; jelentése: a felszentelt.

görög-latin-holland eredetű; jelentése: óhajt, kíván.

germán eredetű; jelentése: becsület + erős.

alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.

hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.

török-magyar eredetű; jelentése: férfi.

germán eredetű; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó barát.

magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

hun-magyar eredetű; jelentése: szeretett apánk.

görög-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.

görög-latin eredetű; jelentése: dús kalászú, termékeny.

görög eredetű; jelentése: nemes + tisztelet.

germán eredetű; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.

görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.

héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.

héber eredetű; jelentése: Isten az üdvösség.

héber eredetű; jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva.

latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.

latin eredetű; jelentése: babtermelő; Fabia városából való.

a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

latin eredetű; jelentése: szerencsés.

a Teodor orosz megfelelőjéből.

latin eredetű; jelentése: boldog.

latin eredetű; jelentése: boldog.

germán eredetű; jelentése: béke + merész.

francia-latin eredetű; jelentése: francia.

latin eredetű; jelentése: hűséges.

görög eredetű; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmű.

germán eredetű; jelentése: messze földön híres.

görög eredetű; jelentése: szeretett.

latin eredetű; jelentése: szilárd jellemű.

latin eredetű; jelentése: virágzó, tekintélyes.

latin eredetű; jelentése: virágos, virágzó.

a Flórián -s kicsinyítőképzős származéka.

magyar eredetű; jelentése: göndör hajú.

1. – német-magyar eredetű; jelentése: nép + híres; 2. – latin-francia eredetű; jelentése: vízityúk, szárcsa.

a Flóris régi magyar változata.

latin eredetű; jelentése: boldog.

német eredetű; jelentése: békés, nyugodt.

germán eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

német-magyar eredetű; jelentése: béke + hatalom.

görög eredetű; jelentése: lókedvelő.

héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

kelta-ír eredetű; jelentése: kakas.

a Gál régi teljesebb magyar alakja.

török eredetű; jelentése: héja.

perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző.

germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítőképzős alakjából.

héber eredetű; jelentése: harcos, vágó, romboló.

a Gedeon régi magyar -ő kicsinyítőképzős származéka.

a Kilián régi magyar változata.

német eredetű; jelentése: gerely + kemény.

latin eredetű; jelentése: iker.

görög eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

szász-magyar eredetű; jelentése: községi bíró.

görög eredetű; jelentése: éberen őrködő.

a Gergely magyar alakváltozata.

görög-német-magyar eredetű; jelentése: legidősebb fiútestvér; legidősebb elöljáró.

német eredetű; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér

a Gergely és a Gerhard rövidült, -ő kicsinyítőképzős származéka.

germán eredetű; jelentése: dárda + hatalom.

héber eredetű; jelentése: az idegen, a száműzött.

török-német-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

német-magyar eredetű; jelentése: adakozó kedvű + erős.

a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

német eredetű; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.

mezopotámiai eredetű; jelentése: (ismeretlen).

germán eredetű; jelentése: Isten segítsége révén híres.

angol-holland eredetű; jelentése: Isten barátja.

skót-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

német eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

német eredetű; jelentése: Isten segítségével erős.

germán eredetű; jelentése: Isten gyermeke.

latin eredetű; jelentése: kellemes, kedves, bájos.

görög eredetű; jelentése: éber, szemfüles.

német eredetű; jelentése: erdőből származó.

német eredetű; jelentése: a harcosok seregének vezére.

skandináv-német eredetű; jelentése: a gótok támasza.

görög-latin eredetű; jelentése: idős férfi.

a Dénes régi magyar alakváltozata.

a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó.

a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

a Viktor magyarító lefordítása.

bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: magyar méltóságnév.

föníciai eredetű; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.

föníciai eredetű; jelentése: Baal isten kegyelme.

ófelnémet eredetű; jelentése: védelem.

germán eredetű; jelentése: hadsereg + merész.

magyar eredetű; jelentése: harkály.

orosz eredetű; jelentése: örömtől ragyogó.

a Henrik angol becézőjéből alakult.

germán eredetű; jelentése: merész a harcban.

arab eredetű; jelentése: szép.

görög eredetű; jelentése: uralkodó.

görög eredetű; jelentése: a napisten ajándéka.

görög eredetű; jelentése: nap, napisten.

germán eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

germán eredetű; jelentése: hadsereg + fény.

germán eredetű; jelentése: hadi férfi.

görög eredetű; jelentése: beszélni, megmagyarázni.

a Harald német változata.

magyar eredetű; jelentése: a hetedik gyermek.

a Heliodor régi magyar változata.

latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.

német eredetű; jelentése: a harcban hírnevessé vált.

görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.

magyar eredetű; jelentése: hódvadász.

magyar eredetű; jelentése: hollófekete haj.

latin eredetű; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.

latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

német eredetű; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.

görög-latin-német eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.

magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

német eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.

germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.

német eredetű; jelentése: ereje által ragyogó.

latin-magyar eredetű; jelentése: hűséges.

török-magyar eredetű; jelentése: onogur (népnév).

az Ábrahám alakváltozata.

latin eredetű; jelentése: tűz.

német-orosz eredetű; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.

a Hiláriusz görögös formája.

germán-nyugati gót eredetű; jelentése: harcra kész.

görög-orosz eredetű; jelentése: nap.

az Éliás önállósult változata.

1. – a Hilmár alakváltozata. 2. – a finn Ilmár mondai hős nevéből.

fríz eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.

héber eredetű; jelentése: Isten velünk van.

germán eredetű; jelentése: hatalmas, híres, királyi.

latin eredetű; jelentése: senkinek sem ártó.

görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó.

görög-latin eredetű; jelentése: békés.

görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú.

1. – a régi magyar Ivános rövidülése; 2. – orosz eredetű; jelentése: Isten kegyelmes.

1. – germán eredetű; jelentése: tiszafa; 2. – az Iván szláv becézője.

1. – ír-skót-velszi eredetű; jelentése: úr, uralkodó; 2. – az Igor ukrán és belorusz változata; 3. – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

az Ézsaiás alakváltozata.

görög-latin eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.

héber eredetű; jelentése: Isten meghallgat.

az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.

héber eredetű; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.

héber-görög-latin eredetű; jelentése: nevetés.

1. – az Ézsau alakváltozata; 2. – a József régi Izsóf változatának rövidülése; 3. – az Izsák becézője.

görög-latin eredetű; jelentése: a virág neve.

lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevéből.

héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).

a Jákob önállósult becézőjéből.

a Jakab eredeti alakváltozata.

a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítőképzős származéka.

héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

latin eredetű; jelentése: Janus istennek szentelt.

a Gyárfás régi magyar alakváltozata.

görög-német-magyar eredetű; jelentése: gyógyulást hozó.

magyar eredetű; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.

héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten felemel.

görög eredetű; jelentése: szent nevű.

héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.

héber eredetű; jelentése: tűrő, üldözött.

héber eredetű; jelentése: Jahve az Isten.

héber eredetű; jelentése: Isten kegyes ajándéka.

héber eredetű; jelentése: galamb.

héber eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

héber eredetű; jelentése: lefelé folyó.

héber eredetű; jelentése: Jahve ítél.

héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

héber eredetű; jelentése: Isten a védelmezőm.

héber eredetű; jelentése: akinek a segítsége Istentől való.

latin eredetű; jelentése: kellemes (ember).

latin eredetű; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.

a Juliánusz alakváltozata.

a Jusztusz továbbképzett alakja.

latin eredetű; jelentése: igazságos, igazságszerető ember.

török-magyar eredetű; jelentése: faló, nyelő.

a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

héber eredetű; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.

latin eredetű; jelentése: Gaeta városából való férfi.

török-magyar eredetű; jelentése: marad.

héber eredetű; jelentése: merész, bátor, indulatos.

török-magyar eredetű; jelentése: maradék.

latin eredetű; jelentése: kopasz.

latin eredetű; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.

a Kamill olasz megfelelője.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.

skandináv eredetű; jelentése: előkelő származású férfi.

török-magyar eredetű; jelentése: tigris.

török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

görög eredetű; jelentése: Karia tartományból való férfi.

német-magyar eredetű; jelentése: derék ember.

1. – magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul; 2. – germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.

török-magyar eredetű; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.

török-magyar eredetű; jelentése: kánya, sas.

latin eredetű; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

görög eredetű; jelentése: önmagát kitüntető.

görög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.

lengyel eredetű; jelentése: békealapító; békebontó.

a Kazimír magyarosabb alakja.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.

a Kelemen rövidülésének alakváltozata.

magyar eredetű; jelentése: kemencés.

kazár magyar eredetű; jelentése: régi kazár méltóságnévből.

szláv-magyar eredetű; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.

gót-szláv-magyar eredetű; jelentése: herceg.

magyar eredetű; jelentése: kerecsensólyom.

latin eredetű; jelentése: lándzsás.

latin-magyar eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

török-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.

magyar eredetű; jelentése: kövecske.

kelta eredetű; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.

a Kilián régi magyar alakváltozata.

kelta eredetű; jelentése: szerzetes.

görög-szláv eredetű; jelentése: úr, uralkodó.

a Cirill görögös változata.

görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.

görög eredetű; jelentése: dicsőség.

görög-latin eredetű; jelentése: jó segítő.

a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.

német-latin-magyar eredetű; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló

latin eredetű; jelentése: galamb.

latin eredetű; jelentése: hímgalamb.

német eredetű; jelentése: merész + tanács.

latin eredetű; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

latin eredetű; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.

latin eredetű; jelentése: Corioliból való férfi.

latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.

latin eredetű; jelentése: holló.

magyar eredetű; jelentése: kos.

török-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.

latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.

görög eredetű; jelentése: Krisztust hordozó.

latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

a Konrád német becézőjéből.

török eredetű; jelentése: keselyű.

török-magyar eredetű; jelentése: vihar.

bolgár-szláv-török eredetű; jelentése: hős párduc.

a Vladimir régi magyar formája.

germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború.

német eredetű; jelentése: országszerte híres.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

az Ilárion önállósult szláv becézője.

szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.

héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten a segítőm.

a Lázár becézőjéből önállósult.

görög-latin eredetű; jelentése: a nép fia.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

finnugor-magyar eredetű; jelentése: kürtös, kürtfúvó.

germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

görög eredetű; jelentése: oroszlán.

a Leó görög változatából.

német-francia eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

görög eredetű; jelentése: Leon nevű apától származó fiúgyermek.

germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

magyar eredetű; jelentése: levő, létező.

héber eredetű; jelentése: szövetség.

latin eredetű; jelentése: felszabadított.

latin eredetű; jelentése: szabad.

francia-angol eredetű; jelentése: oroszlán.

a Leopold bajor változatából.

latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.

spártai-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

a Lóránt régies változata.

germán eredetű; jelentése: dicsőség + merész.

latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi; babérkoszorúval díszített.

ófrank-német eredetű; jelentése: hírneves harcos.

latin eredetű; jelentése: Lucius családjából származó.

latin eredetű; jelentése: virradatkor született.

latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.

latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas termetű.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

héber eredetű; jelentése: kalapácsoló.

görög eredetű; jelentése: boldog.

héber eredetű; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.

héber eredetű; jelentése: az elfelejtett ember.

germán eredetű; jelentése: mandula.

német eredetű; jelentése: erős, férfias, védelmező.

a Mánuel kicsinyítőképzős származékából önállósult.

az Emánuel több nyelvben meglévő rövidülése.

latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.

latin eredetű; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.

latin eredetű; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.

a Máriusz olasz változatából.

latin eredetű; jelentése: férfi.

a Márkus rövidüléséből.

a Márkus -ó kicsinyítőképzős származékából.

latin eredetű; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.

szláv-magyar eredetű; jelentése: Morava menti, morva.

latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

a Márton rövidült, kicsinyítőképzős régi magyar származékából.

héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

héber-latin eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.

magyar eredetű; jelentése: magyar.

görög eredetű; jelentése: mézzel teletöltő.

az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.

ismeretlen eredetű; jelentése: a magyarság mondai ősapjának nevéből.

héber eredetű; jelentése: királyi fény.

görög-latin eredetű; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.

héber eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.

a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézőjéből.

héber-latin eredetű; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?

a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

görög-szláv eredetű; jelentése: győzelem + nép.

a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

szláv eredetű; jelentése: kedves.

a Milo- kezdetű szláv nevek kicsinyítőképzős szláv becézőjéből.

szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

görög eredetű; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.

latin eredetű; jelentése: egyszerű, szerény.

a Móric rövidüléséből.

velszi eredetű; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren született.

latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

héber eredetű; jelentése: vízből kihúzott.

vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

olasz eredetű; jelentése: Nápoly városából való férfi.

héber eredetű; jelentése: Isten adta.

héber eredetű; jelentése: Isten adta.

szláv-magyar eredetű; jelentése: nyughatatlan.

görög eredetű; jelentése: nedves, vizes.

görög eredetű; jelentése: mindig hazatérő.

görög-latin eredetű; jelentése: győztes férfi.

görög eredetű; jelentése: győztes, diadalmaskodó.

görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.

héber eredetű; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.

latin eredetű; jelentése: karácsonykor született.

latin eredetű; jelentése: kilencedik gyermek.

német eredetű; jelentése: északi fény.

angol eredetű; jelentése: normann férfi, északi ember.

magyar eredetű; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó népcsoport tagja.

francia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.

az Ottó önállósult felnémet becézőjéből.

görög-latin-magyar eredetű; jelentése: mondai hős neve.

az Ottó önállósult alnémet becézőjéből.

germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

török-magyar eredetű; jelentése: nyíl.

latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).

skandináv eredetű; jelentése: az ősök ivadéka.

latin eredetű; jelentése: olajfaültető.

héber-arab eredetű; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földműves, gazdálkodó, hosszú életű.

latin-magyar eredetű; jelentése: Ampelum városból való.

magyar eredetű; jelentése: tizedik szülött gyermek.

latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.

1. – az Orbán kicsinyítőképzős származéka. 2. – szláv eredetű; jelentése: fűz.

görög eredetű; jelentése: hegyi lakó.

görög eredetű; jelentése: árva, egyedüli, magányos.

görög eredetű; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevéből.

török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős; félelmet keltő.

magyar eredetű; jelentése: orom.

török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős.

kelta-skót eredetű; jelentése: (ismeretlen).

1. – északi germán eredetű; jelentése: jó dárda; 2. – ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.

kun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.

német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.

német eredetű; jelentése: vagyon + híres.

germán eredetű; jelentése: vagyon + híres.

német eredetű; jelentése: birtokot megőrző.

latin eredetű; jelentése: juh.

török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.

görög-latin eredetű; jelentése: istenfélő, jámbor.

az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.

latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű férfi.

latin eredetű; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.

görög eredetű; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.

görög eredetű; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden tekintetben olyan, mint egy oroszlán.

görög eredetű; jelentése: Parisz trójai hős nevéből.

görög-héber-latin eredetű; jelentése: húsvét.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.

a Patrícius ír rövidülése.

német-magyar eredetű; jelentése: jobb + férfi.

görög-spanyol eredetű; jelentése: kő, kőszikla.

görög eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

a Filibert alakváltozata.

latin-magyar eredetű; jelentése: jövevény, zarándok.

görög-magyar eredetű; jelentése: könyörületes; oroszlán.

görög eredetű; jelentése: nagyon híres.

héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.

a Péter rövidült, kicsinyítőképzős származéka.

etruszk-latin eredetű; jelentése: edzett férfi; ürü.

a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.

latin eredetű; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketűrő.

latin eredetű; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.

görög eredetű; jelentése: adakozó, bőkezű.

görög-latin eredetű; jelentése: bő gyümölcsöt termő.

a Pongrác régi magyar becézőjéből.

latin eredetű; jelentése: minden + erő, hatalom.

görög eredetű; jelentése: bíborba öltözött.

latin eredetű; jelentése: elsőszülött fiú.

ófelnémet eredetű; jelentése: holló.

egyiptomi eredetű; jelentése: (ismeretlen).

szláv eredetű; jelentése: vidám dicsőség.

szláv eredetű; jelentése: vidám + béke.

héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.

a Rafael rövidített, kicsinyítőképzős származékából.

német eredetű; jelentése: okos védő.

német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

angol eredetű; jelentése: oltalmazott, védett.

germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.

német eredetű; jelentése: merész tanácsadó.

német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

germán-francia eredetű; jelentése: dicső farkas.

az Erazmus rövidülése.

német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: hajós, evezős.

latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

latin eredetű; jelentése: újjászületett.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

német eredetű; jelentése: erős fejedelem.

német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

a Róbert önállósult francia és angol becézőjéből

görög eredetű; jelentése: rózsa.

germán-spanyol eredetű; jelentése: híres uralkodó.

germán-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

német eredetű; jelentése: vakmerő hős.

a Rudolf önállósult német becézője.

latin eredetű; jelentése: római, latin.

olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.

latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

német eredetű; jelentése: erős uralkodó.

héber eredetű; jelentése: nézzétek, egy fiú!

német eredetű; jelentése: dicső farkas.

latin eredetű; jelentése: vörös.

a Róbert német alakváltozata.

orosz eredetű; jelentése: oroszlán.

perzsa eredetű; jelentése: vidéki.

héber eredetű; jelentése: békés, szelíd.

héber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.

a Sámuel rövidüléséből.

héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.

1. – görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó 2. – török eredetű; jelentése: akarat.

héber eredetű; jelentése: kért.

1. – magyar eredetű; jelentése: a szó maga. 2. – a Sebestyén régi becéző rövidülése.

görög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.

vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

óangol eredetű; jelentése: városszéli.

a Simeon régi magyar változata.

héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.

a Simeon rövidüléséből.

héber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.

a Zsolt régi magyar alakváltozata.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

magyar eredetű; jelentése: som.

görög eredetű; jelentése: korona.

török-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.

latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.

latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.

szláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.

az Erzsébet román becézőjéből.

görög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

héber-arab eredetű; jelentése: szelíd.

1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű. 2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.

héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).

latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.

latin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.

latin eredetű; jelentése: megszabadított.

1. – latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú. 2. – török eredetű; jelentése: mormota.

a Szigfrid régi magyar alakja.

föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.

germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.

a Konstantin magyarító lefordítása.

latin eredetű; jelentése: erdő.

latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.

latin eredetű; jelentése: erdő.

latin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.

magyar eredetű; jelentése: szirom.

görög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.

görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

görög eredetű; jelentése: szerencse, erő.

a Szórád régi magyar alakváltozata.

görög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.

szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

a Szeverin származéka.

szláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: csendes, hallgatag.

héber-latin eredetű; jelentése: bátor szívű, elszánt, merész.

a Taddeus német becézője.

török-magyar eredetű; jelentése: jóllakott, elégedett; vad, kegyetlen, féktelen, szilaj.

angol eredetű; jelentése: véreb.

arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.

germán-normann eredetű; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.

görög eredetű; jelentése: zavarba ejtő, nyugtalanító.

görög eredetű; jelentése: használati mód, természetes jog, rendelet, rendelkezés.

görög eredetű; jelentése: hitregebeli név.

német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

héber-szláv eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

latin eredetű; jelentése: eleven, élő.