Barátom az, aki előtt a lelkem nyitva van.

Megszokik az ember bármit ezen a világon.

A név olyan, mint egy lobogó.

Nem kell hozzányúlni a bálványokhoz: a kezünkön marad az aranyfesték.

A helyzet az, hogy akikkel én barátkoznék, nem barátkoznak velem, akik pedig hajlandóak lennének barátkozni velem, azokhoz én nem ereszkedem le.

Egyenlőség nélkül nincs szerelem.

Ha az ember megbeszéli magával, hogy élni fog, élvezni fogja az életet, és a szó pozitív értelmében hedonista lesz, akkor minden megváltozik.

Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.