A férj meglátogatja a kórházban lévő anyósát. Miután hazament, megkérdezi tőle a felesége:
– Na, hogy van?
– Szépen gyógyul, de a reményt nem adjuk fel.

Aszfaltrajz (fogj egy pár krétát és rajzolj az aszfaltra)

Az emberek a legfontosabb dolgokat mindig a véletlenül elejtett szavaikkal közlik.

Két szöszi beszélget:
– Te, én azt nem értem, hogy ha villámlik, előbb látom a fényt és csak egy idő után hallom a hangját. Szerinted miért van ez így?
– Te hülye! Hát nem tudod, hogy a füled hátrébb van mint a szemed?

Ember egy órája vajúdik a wc-ben, de hiába, még semmi eredmény. Hallja, hogy a szomszéd fülkébe valaki benyit, majd a szokásos bemelegítő zajokat követően ssssss, aztán csobbb. Emberünk nyögve, kínlódva, vigaszt remélve átszól:
– Jaj de irigylem magát.
Valasz is erkezik:
– Ne irigyeljen: az első a nadrágomba ment, a második a mobilom volt.

A nyuszika megy a sivatagban, és már majdnem éhenhal, mikor szomjanhal.

Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem olyan ritka, mint az igazi barátság.

El sem tudtam képzelni, hogy létezhet még olyan dolog a világon, amitől nekem félnem kellene – fizikai dolgoktól semmiképpen. Ez az egyik előnye annak, ha az ember mindent elveszített.

A Titanic című filmben egy sárga inges, fekete bajuszos férfi a vízbe zuhan, majd megfullad. Ugyanez a férfi 5 perccel később, egy másik jelenetben hegedűn játszik.