Személyesen szoktam a fizetésem bevinni a bankba. Túl kicsi ahhoz, hogy egyedül menjen.
Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű.
Hosszú időbe telik, mire az ember igaz barátjának mondhat valakit, a bizalom pedig csak lépésről lépésre alakul ki.
Nem a zuhanástól félek… attól félek, amikor vége.
Ha a cél nem a szerelem, akkor nem éri meg az áldozatot.
Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?