Szegény ember marhája hizlalja a gazdagot.
Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?
Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.
Választhatok, hogy minek tekintem magam: a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres. Az egész csak nézőpont kérdése.
Sétálj egyet a természetben!
A sors csak úgy magától nem létezik, el kell jutni hozzá.
A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.