Újból föl kell tennünk magunknak a kérdést: mire vagyunk képesek?

Nem az a legrosszabb, ha elesünk, hanem az, ha a földön maradunk.

A féltékenység a köznépnek való. (…) Azoknak, akiknek csak ritkán és olyan kevés jut a gyönyör morzsáiból, hogy kénytelenek rajta úgy veszekedni és marakodni, mint koldusok egy darab kenyérhéjon.

Az ember a végsőkig képes mozgósítani az energiáit. Annyit, amennyi éppen kell. Ha többre van szükség, többet.

Mindig azt állítjuk, hogy mi éljük az életünket. Ugyan! Az élet él minket.

A szívben tátongó űrt nem lehet egy dugóval elzárni.

A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés.

ne állj be a sorba.

Azokból lesz a legjobb hazudozó, akik általában igazat beszélnek.