Sokat vagyunk együtt, mégis elpusztít minket a társas magány.


A világ sohasem tűnik szebbnek, mint abban a pillanatban, amikor éppen bezárják az embert.
Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.
A balszerencse mindig ahhoz érkezik, aki várja. A trükk az, hogy a szerencsétlenségek szüneteiben az ember megtalálja, aminek örülhet.
Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével.

