A nők úgy játszadoznak a szépségükkel, mint a kisfiúk a zsebkésükkel. Megsebesítik magukat vele.

Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.

Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is!

Lehet, hogy az ember nem kapja meg, amire vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától.

A legtöbbet azok kockáztatják ezen a világon, akik soha a legkisebb kockázatot sem vállalják.