Kivel senki nem bir, ördög se próbálgatja.
Az idősek ódákat zengenek a betegségeikről, mintha bárkit is érdekelne.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
Az óvatosság soha nem lehet fölösleges.
Enyhül a fájdalom, ha szóba lehet önteni, s ha rokonszív is együtt érzi azt.
Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! – addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: „Lehet, hogy mégsem Ő AZ? ” – azt jelenti, hogy már nem szereted.