héber-görög-német-francia eredetű; jelentése: idegen, külföldi.

görög eredetű; jelentése: idegen, külföldi nő.

magyar eredetű; jelentése: bársony

a Beáta és a Beatrix nevek rövidüléséből.

latin eredetű; jelentése: boldog.

latin eredetű; jelentése: boldogságot hozó

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

germán eredetű; jelentése: kígyó (mint a rejtett tudás jelképe).

olasz-spanyol eredetű; jelentése: szép.

a Benedikta név becézőjéből.

a Benedikta olasz eredetű változata.

latin eredetű; jelentése: áldott.

latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.

görög-makedón eredetű; jelentése: győzelmet, diadalt hozó.

óind-angol eredetű; jelentése: tengerzöld színű indiai drágakő.

germán-francia eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

germán-latin eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

német eredetű; jelentése: Perchta istennő nevéből.

germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.

a Babett, Berta és Erzsébet neveknek becézőjéből alakult.

a Betta név nőiesítő képzővel való továbbképzése.

a Blanka név olasz formájából.

a Viviána név alakváltozata.

magyar eredetű; jelentése: bíbor

latin eredetű; jelentése: hízelgő, kedves, barátságos, szíves, nyájas.

középlatin-spanyol eredetű; jelentése: fényes, ragyogó, tiszta.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

szláv-magyar-latin eredetű; jelentése: gazdag

magyar eredetű; jelentése: fémveretes, ékköves, gyöngyös, zománcos, gomb alakú ékítmény.

magyar eredetű; jelentése: boldog.

latin eredetű; jelentése: jó jövendő.

a Barbara magyaros módosulata.

a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.

a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

óír eredetű; jelentése: erős, erényes.