latin eredetű; jelentése: tölcséres virágú díszcserje.

héber eredetű; jelentése: az apa öröme.

héber eredetű; jelentése: felékesített, szép.

germán eredetű; jelentése: nemes fény.

 – német-francia eredetű; jelentése: nemes.

német-francia-angol eredetű; jelentése: nemes.

német-latin eredetű; jelentése: nemes.

német-latin eredetű; jelentése: nemes kígyó, nemes pajzs.

az Ada német továbbképzése.

latin eredetű; jelentése: hadriai.

latin-francia eredetű; jelentése: hadriai.

görög eredetű; jelentése: a jó.

latin eredetű; jelentése: bárányka.

görög eredetű; jelentése: szent, tiszta, szemérmes, érintetlen, szűzies, tartózkodó.

 – az Ágnes kicsinyített formájából.

az Auguszta régi magyar formája.

az Agáta régi magyar formája.

Verdi Aida című operája nyomán.

magyar eredetű; jelentése: Isten örömet szerző ajándéka.

finn eredetű; jelentése: szépség, báj, kedvesség.

magyar eredetű; jelentése: Ajnácskő (régebben Hajnácskő) nevű Gömör megyei vár.

német eredetű; jelentése: nemes, fényes.

német eredetű; jelentése: ragyogó, fényes.

germán-olasz eredetű; jelentése: nemes.

magyar eredetű; jelentése: áldás.

a Magdaléna önállósult rövidítése.

német-olasz eredetű; jelentése: nemes.

az Alexandra név rövidítése

görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész, az embereket oltalmazó.

germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.

germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.

germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.

francia-spanyol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

német eredetű; jelentése: nemes.

az Adelina összevont alakváltozata.

az Adelinda összevont alakváltozata.

az Alina önállósult becézője.

héber-germán-francia-angol eredetű; jelentése: nemes, harcos, bölcs.

1. – germán eredetű; jelentése: erőfeszítés a harcban + védelem; 2. – latin eredetű; jelentése: tápláló, felfrissítő; 3. – angol eredetű; jelentése: az almai csata nyomán.

német eredetű; jelentése: egész + bölcs.

germán eredetű; jelentése: nemes barát.

latin-angol eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!

spanyol eredetű; jelentése: kedves, szeretett.

germán eredetű; jelentése: az Amálok (gót királyi család) + védelem.

latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

görög eredetű; jelentése: hervadhatatlan.

görög-latin eredetű; jelentése: fényes.

görög eredetű; jelentése: fényes.

latin eredetű; jelentése: kedves, szeretett.

latin eredetű; jelentése: kedves.

görög eredetű; jelentése: halhatatlan

az Amália névből.

az Amélia kicsinyítőképzős származéka.

görög-latin eredetű; jelentése: nem részeg, a részegséget megakadályozó szer.

német-olasz eredetű; jelentése: védelem.

görög eredetű; jelentése: a feltámadott.

görög-latin eredetű; jelentése: férfi, férfias.

az Anna önállósult francia becézője.

az Anna olaszos-latinos kicsinyített formája.

görög-latin eredetű; jelentése: angyal, követ, hírnök.

latin eredetű; jelentése: angyali, angyalhoz hasonló.

az Angéla kicsinyítő továbbképzése.

az Angéla, Angelika régi magyaros formája.

héber-székely eredetű; jelentése: bájos, kedves, Isten kegyelme.

az Anna és a Juanita (magyarul: Johanna) spanyol becézőjéből.

héber eredetű; jelentése: kegyelem, Isten kegyelme, kellem, kecsesség, báj.

1. – az Anna és a Szibilla vegyülése;
2. – az Amábel skót módosulata.

az Anna és a Mária nevek összekapcsolása.

görög eredetű; jelentése: nemzettsége által kiváló, kiemelkedő.

latin-olasz eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

az Antónia olasz kicsinyítőképzős származéka.

latin eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.

görög-latin eredetű; jelentése: Apollónak szentelt.

1. – spanyol eredetű; jelentése: kis arab nő; 2. – skót eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

magyar eredetű; jelentése: az arany szó kicsinyítőképzős származéka.

magyar eredetű; jelentése: aranyos, aranyműves.

görög eredetű; jelentése: nagyon tiszteletreméltó, szent.

az Ariadné olasz formája.

héber-latin-olasz eredetű; jelentése: Isten oroszlánja, Isten tűzhelye.

a török eredetű Réka alakváltozata.

 – az Armanda -ina képzős származéka.

latin eredetű; jelentése: sas, uralkodó.

görög eredetű; jelentése: friss, egészséges.

magyar eredetű; jelentése: a virág neve.

görög eredetű; jelentése: kedvelt.

ósvéd eredetű; jelentése: akit az istenek jóindulata elvarázsolt.

az Atália név alakváltozata.

görög eredetű; jelentése: mondabeli vadásznő nevéből.

héber eredetű; jelentése: Isten fenséges.

görög-latin eredetű; jelentése: halhatatlan.

latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

latin-angol eredetű; jelentése: aranyos.

latin eredetű; jelentése: aranyos.

görög eredetű; jelentése: hajnalpír, hajnal, hajnalhasadás.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

latin-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.

héber-görög-német-francia eredetű; jelentése: idegen, külföldi.

görög eredetű; jelentése: idegen, külföldi nő.

magyar eredetű; jelentése: bársony

a Beáta és a Beatrix nevek rövidüléséből.

latin eredetű; jelentése: boldog.

latin eredetű; jelentése: boldogságot hozó

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

germán eredetű; jelentése: kígyó (mint a rejtett tudás jelképe).

olasz-spanyol eredetű; jelentése: szép.

a Benedikta név becézőjéből.

a Benedikta olasz eredetű változata.

latin eredetű; jelentése: áldott.

latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.

görög-makedón eredetű; jelentése: győzelmet, diadalt hozó.

óind-angol eredetű; jelentése: tengerzöld színű indiai drágakő.

germán-francia eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

germán-latin eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

német eredetű; jelentése: Perchta istennő nevéből.

germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.

a Babett, Berta és Erzsébet neveknek becézőjéből alakult.

a Betta név nőiesítő képzővel való továbbképzése.

a Blanka név olasz formájából.

a Viviána név alakváltozata.

magyar eredetű; jelentése: bíbor

latin eredetű; jelentése: hízelgő, kedves, barátságos, szíves, nyájas.

középlatin-spanyol eredetű; jelentése: fényes, ragyogó, tiszta.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

szláv-magyar-latin eredetű; jelentése: gazdag

magyar eredetű; jelentése: fémveretes, ékköves, gyöngyös, zománcos, gomb alakú ékítmény.

magyar eredetű; jelentése: boldog.

latin eredetű; jelentése: jó jövendő.

a Barbara magyaros módosulata.

a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.

a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

óír eredetű; jelentése: erős, erényes.

latin eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó.

latin eredetű; jelentése: gyors, sebes, serény.

a Celesztina név alakváltozata.

latin eredetű; jelentése: az égnek, Istennek szentelt.

a Cecília, Marcella és Sejla nevek önállósult indoeurópai becézőjéből.

a Marcellina és a Szelina nevek egybeesése.

latin eredetű; jelentése: hosszú, dús hajú.

a Cecília régi magyaros alakváltozata.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga (rézvirág).

görög eredetű; jelentése: Artemisz istennő mellékneve.

latin eredetű; jelentése: ciprusi.

magyar eredetű; jelentése: csendes

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: csiperke.

Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: káka; nád hajtása; gyékénybél.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

Ady Endre játékos névalkotása (csacsi-csacsinszka);

Andreas Dahl svéd botanikus nevéből; jelentése: a virág maga.

Dalida olasz származású, francia énekesnő művésznevéből.

Vörösmarty Mihály névalkotása a dal szóból.

héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.

szláv-magyar eredetű; jelentése: ajándékocska.

latin eredetű; jelentése: Istentől adott, istennő.

héber eredetű; jelentése: méh.

görög eredetű; jelentése: Artemis istennő mellékneve, aki Délosz szigetén született.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

héber eredetű; jelentése: epedő, sóvárgó, finom, érzékeny.

magyar eredetű; jelentése: szép termetű, deli, nimfa.

görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.

Verdi Otelló című operája nyomán (Otelló feleségének neve).

angol eredetű; jelentése: százszorszép.

görög-latin eredetű; jelentése: kívánt, óhajtott (gyermek).

római eredetű; jelentése: ragyogó.

héber eredetű; jelentése: ítélet.

az Edit és Judit önállósult becézője.

angol eredetű; a Dorottya, Dóra önállósult becézője.

latin eredetű; jelentése: az Úrhoz, Istenhez tartozó; vasárnap született.

latin-olasz eredetű; jelentése: a Domitius nemzetséghez tartozó; legyőző, meghódító.

latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

latin-olasz eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

görög-francia eredetű; jelentése: Dionűszosz Istennek ajánlott.

a Dorottya önállósult becézője.

a Dorottya névnek csonkított és kicsinyítőképzős formája.

1. – a Dorottya, Dóra önállósult angol becézője.  2. – görög eredetű; jelentése: lándzsa.

görög eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

Cervantes Saavedra spanyol író Don Quijote regénye nyomán. jelentése: édes.

germán eredetű; jelentése: nemesi származású; birtok, javak, szerencse, boldogság.

az Éda név alakváltozata.

1. – germán eredetű; jelentése: Hedin városából való; 2. – germán eredetű; jelentése: állatbőr, bunda; 3. – az Éda név továbbképzése; 4. – az Edna név módosulata.

germán eredetű; jelentése: öröklött birtok, örökség, birtok, vagyon + harc; gazdag + harc.

ószövetségi eredetű; jelentése: (ismeretlen).

kun eredetű; jelentése: a hold fölkel.

germán-latin eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.

germán-latin eredetű; jelentése: az örökös barátja.

germán-latin eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

görög eredetű; jelentése: arany-ezüst ötvözet; borostyánkő.

arab eredetű; jelentése: Isten az én világosságom.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

francia-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.

a Heléna spanyol-olasz formájából.

az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.

az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.

1. – az Erzsébet (Elisabeth) és a Heléna női nevek önállósult becézője; 2. – az -ella végű magyar női nevek önállósult becézője.

szláv eredetű; jelentése: hellén, görög.

az Alma név alakváltozata.

spanyol eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt, hercegnő.

1. – nyugati gót eredetű; jelentése: akit az ereklye megvéd; 2. – az Elmira alakváltozata.

az Erzsébet (Elisabeth) német rövidülése.

héber-latin eredetű; jelentése: velünk az Isten.

latin eredetű; jelentése: érdemekben gazdag.

latin eredetű; jelentése: érdemes.

magyar eredetű; jelentése: anyácska.

latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

latin eredetű; jelentése: az Aemelius nemzetségből való.

a germán Erm-, Irm- kezdetű női nevek önállósult becézője.

magyar eredetű; jelentése: anyatejjel táplált újszülött, bébi.

latin német-magyar eredetű; jelentése: tárnics virág.

kelta-walesi-angol eredetű; jelentése: élet, lélek.

Vörösmarty Mihály alkotása. jelentése: ünő, szarvastehén.

fríz eredetű; jelentése: kard.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

germán-latin eredetű; jelentése: nagyrabecsült.

az Irén szláv alakváltozata.

germán eredetű; jelentése: hermion néptörzshöz tartozó; hársfa, hársfából készült pajzs.

ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott, különösen a harcban.

az Erna olasz kicsinyítőképzős származéka.

német-latin eredetű; jelentése: komoly, határozott.

germán-latin eredetű; jelentése: a hadsereg barátja, vadkan erejű jó barát.

héber eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

Vörösmarty Mihály névalkotása.

szemita-görög-spanyol eredetű; jelentése: ragyogó, csillogó, smaragd.

a Stella spanyol változata.

1. – héber eredetű; jelentése: mirtusz;  2. – perzsa eredetű; jelentése: csillag, bájos fiatal lány

az Etelka rövidített és -a kicsinyítő képzővel ellátott származéka.

1. – az Etelka önállósult becézője; 2. – angol eredetű; jelentése: nemesi származású.

Dugonics András alkotta az Etele férfinévből.

görög eredetű; jelentése: jó hírnévnek örvendő, tisztelt, megbecsült.

görög eredetű; jelentése: a jót emlegető, szerencsét kívánó, jó hírnévnek örvendő.

görög-latin eredetű; jelentése: vidám.

görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből való.

görög-latin eredetű; jelentése: jól, szépen, ékesen beszélő.

héber eredetű; jelentése: élet, életet adó.

1. – az Éva francia (Eveline) és angol (Evelyn) továbbképzése; 2. – kelta-skót eredetű; jelentése: kellemes, kedves, tetszetős, jókedvű.

az Éva továbbképzett származéka.

magyar eredetű; jelentése: mókus.

latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó.

1. – a Franciska (Frances) becézője; 2. – a Stefánia (Stephanie) becézője.

1. – arab eredetű; jelentése: (ismeretlen) Mohamed legfiatalabb leányának neve; 2. – portugál eredetű; jelentése: egy portugál község neve.

a Fatima alakváltozata.

latin eredetű; jelentése: szerencsés.

görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

latin eredetű; jelentése: boldog

latin eredetű; jelentése: boldog.

germán-spanyol-latin eredetű; jelentése: béke + merész.

olasz eredetű; jelentése: lángocska.

görög-latin eredetű; jelentése: lókedvelő.

görög eredetű; jelentése: az éneklést kedvelő, dalos kedvű.

a Filoméla olasz változata.

görög eredetű; jelentése: az Istent szerető nő.

olasz eredetű; jelentése: virágocska.

latin eredetű; jelentése: a Flavius nemzetséghez tartozó.

latin eredetű; jelentése: virág.

latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.

latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.

latin eredetű; jelentése: tekintélyes, hatalmas; virágzó, virágos.

olasz eredetű; jelentése: a szerencse istennője.

latin eredetű; jelentése: francia.

német eredetű; jelentése: béke, védelem, körülkerített terület.

német eredetű; jelentése: béke + hatalom.

görög-magyar eredetű; jelentése: vidám.

latin eredetű; jelentése: sárga, sötétszőke.

magyar eredetű; jelentése: fürtvirág.

magyar eredetű; jelentése: növénynév.

héber-latin eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

orosz eredetű; jelentése: föld.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

görög eredetű; jelentése: tejfehér bőrű nő.

görög-orosz eredetű; jelentése: nyugalom, csend, béke.

latin eredetű; jelentése: a növény maga.

latin eredetű; jelentése: leánygyermek az ikrek között.

latin eredetű; jelentése: bimbó, egy szem gyümölcs, drágakő, gyöngy, pávaszem.

görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.

germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó; dália, györgyike.

1. – germán eredetű; jelentése: ág, vessző; 2. – germán eredetű; jelentése: dárda + bekerített hely; vessző, varázsvessző.

magyar eredetű; jelentése: galamb.

germán eredetű; jelentése: a dárdák varázslónője.

német eredetű; jelentése: híres a Giesel-ek (a szabad nemesek) fiai között.

görög-latin eredetű; jelentése: pajzshordozó;

1. – a Georgina becéző rövidülése; 2. – a Regina becéző rövidülése.

óír-német eredetű; jelentése: erős, erélyes.

1. – germán eredetű; jelentése: női túsz, női kezes. 2. – a Gisel-, Geisel- kezdetű germán női nevek önállósult rövidülése.

latin eredetű; jelentése: dicsőség.

latin eredetű; jelentése: szeretetreméltóság, kegy.

a Margaréta, Margit önállósult becézője.

germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

a Grizelda alakváltozata.

a Kunigunda német rövidüléséből.

a Gyöngyvér becézett formája.

Arany János névalkotása; jelentése: gyöngytestvér.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

a Georgina női név magyarosítása.

héber eredetű; jelentése: bujdosó, menekült, idegen.

Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: hajnal.

a Hajna kicsinyítőképzős formája.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

1. – a Johanna rövidült formája; 2. – az Anna eredeti formájának felújítása.

magyar eredetű; jelentése: harmat.

magyar eredetű; jelentése: tavaszi virág.

a Hedvig germán rövidítése.

német eredetű; jelentése: harc.

a Heléna név rövidüléséből.

a Heléna angol és francia formájából.

görög eredetű; jelentése: vitás. (talán: nap, hold.)

germán eredetű; jelentése: egészséges, boldog.

magyar eredetű; jelentése: egy balatoni rege tündérneve.

a Helga alakváltozata és a Heléna német rövidülése.

francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

görög eredetű; jelentése: megőrző, megóvó, védelmező.

német eredetű; jelentése: hadi nő.

1. – Nerthus germán istenség nevének téves olvasatából. 2. – a Her- és -Hert- kezdetű német nevek becézőjéből önállósult. jelentése: merész, bátor.

latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.

német eredetű; jelentése: harc, harcosnő.

magyar eredetű; jelentése: a Grimm testvérek meséje nyomán.

német eredetű; jelentése: kedves, jóindulatú, készséges.

latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

latin eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.

latin eredetű; jelentése: kerti virág.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

német-latin eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

germán eredetű; jelentése: tevékeny, serény.

germán eredetű; jelentése: az örök ifjúság istennőjének nevéből.

görög eredetű; jelentése: a hitregebeli mükénei királylány nevéből.

latin eredetű; jelentése: tűz.

az Ilona rövidített, -a kicsinyítőképzős formája.

germán eredetű; jelentése: harcos.

az Ilona rövidített, -ka kicsinyítőképzős formája.

Vörösmarty Mihály névalkotása az Ilona és a Vilma nevekből.

a Heléna régi magyarosodott alakváltozata.

vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

ismeretlen eredetű; jelentése: mocsár, hínár, vizes terület.

indiai eredetű; jelentése: Indira Ghandi nevéből.

az Ágnes spanyol formája.

germán eredetű; jelentése: Ingwio istenség + védelem.

germán eredetű; jelentése: Ingwio isten által oltalmazott lovasnő.

görög eredetű; jelentése: béke.

az Irén szláv alakváltozata.

magyar eredetű; jelentése: a növény maga.

görög eredetű; jelentése: szivárvány, nőszirom.

az Irm- kezdetű germán női nevek önállósult becézője.

olasz eredetű; jelentése: Itália tartományból való nő.

az Iván férfinév nőiesítése.

francia eredetű; jelentése: júdeai.

az Ivett latinos formája.

az Ivó férfinév francia női párja.

az Izabella, Izolda önállósult német becézője.

az Elisabeth (Erzsébet) spanyol módosulata.

görög eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.

görög eredetű; jelentése: vágyakozást ébresztő, bájos, kecses, vonzó nő.

kelta-német eredetű; jelentése: vas; tevékenykedni, rendelkezni.

görög eredetű; jelentése: a virág maga.

héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).

a János férfinév német Jan formájának latinos nőiesítése.

a János rövidített, becézett formája (eredetileg férfinévként volt használatos).

cseh eredetű; jelentése: tavasz + kedves.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

a Gabriella önállósult német becézője.

az Irén régebbi magyar változata.

a Henriett önállósult német becézője.

héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

Dugonics András névalkotása. jelentése: jó leány (magyar); a viola virága (görög).

héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

a János és a József becézője a Jozefa és Jozefina nevek magyarítására.

héber eredetű; jelentése: Judeából származó nő.

latin eredetű; jelentése: Juliusz nemzetségéhez tartozó.

latin eredetű; jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.

a Júlia önállósult francia becézője.

latin eredetű; jelentése: igazságos.

a Judit német és dán alakváltozata.

görög eredetű; jelentése: szép szavú.

görög eredetű; jelentése: a legszebb.

olasz-magyar eredetű; jelentése: domborúan vésett kő.

olasz-újlatin-magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

latin eredetű; jelentése: nemesi születésű.

latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.

1. – olasz eredetű; jelentése: csinos nő. 2. – a Katalin svéd formájának továbbképzése. 3. – a Katalin dán formájából.

a Kármen olasz változatából.

a Karméla továbbképzése.

héber-spanyol eredetű; jelentése: kert.

latin-germán eredetű; jelentése: legény, fiú.

a Karola továbbképzése.

a Katalin magyar rövidüléséből önállósult.

egyiptomi-görög-német-magyar eredetű; jelentése: korona; mindig tiszta.

a Katalin magyar becézőjéből önállósult.

a Katalin rövidült, kicsinyítőképzős formája.

héber-latin-magyar eredetű; jelentése: angyalok.

kelta eredetű; jelentése: szerzetes.

Jókai Mór névalkotása; jelentése: számomra ő a kincs.

a Kunigunda régi magyar becézőjéből önállósult.

görög-szláv eredetű; jelentése: úr, uralkodó.

az Anna erdélyi becézőjéből önállósult

a Katalin angol becézőjéből önállósult.

latin eredetű; jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres, kitűnő, jeles.

a Klára latinos továbbképzése.

a Klaudia olasz becézőjéből önállósult.

latin eredetű; jelentése: a Claudius nemzetség nőtagja.

latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.

görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége.

görög eredetű; jelentése: hírnök.

germán eredetű; jelentése: a dicsőségért harcoló nő.

a Nikoletta rövidüléséből önállósult.

latin-olasz eredetű; jelentése: hímgalamb.

latin eredetű; jelentése: egyetértés.

latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

latin-angol eredetű; jelentése: szívecském.

latin-angol-német eredetű; jelentése: szívecském.

latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.

görög-olasz-német eredetű; jelentése: szabályszerű, rendes.

a Krisztina önállósult becézőjéből.

latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

görög-latin eredetű; jelentése: margitvirág, aranyvirág, margaréta.

német-latin-magyar eredetű; jelentése: nemzetség + harc.

szláv-latin eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.

német eredetű; jelentése: országszerte híres.

szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: babérfa, babérkoszorú.

latin eredetű; jelentése: Lavinium városából való nő.

héber eredetű; jelentése: vadtehén, antilop.

görög eredetű; jelentése: a görög hitregebeli Lakedimón királyának felesége.

perzsa-angol eredetű; jelentése: sötét hajú.

finnugor-magyar eredetű; jelentése: lélek, lélegzik; kürtös, kürtfúvó.

a Heléna, Magdaléna utótagjának önállósulása.

a Lenchen (Helene és Magdalene német becézője) magyarító fordítása.

görög-latin eredetű; jelentése: oroszlán.

germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

az Elenonóra önállósult becézője.

latin eredetű; jelentése: Leontini itáliai városból való férfi.

germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

latin eredetű; jelentése: öröm, vidámság, szépség, kellem, báj.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

1. – a Lea alakváltozata; 2. – a Kornélia, Júlia önállósult becézője.

a Julianna önállósult becézője.

a Felícia önállósult becézője.

görög eredetű; jelentése: az ókori Lídiából való nő.

a Lilian, Caroline, Elisabeth német és angol becézőjéből önállósult.

angol eredetű; jelentése: liliom.

a Lídia és Lívia régi magyar becézőjéből önállósult.

a Karolina becézőjéből önállósult.

német eredetű; jelentése: hársfából készült pajzs; kígyó.

latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.

az Elisabeth becézőjéből önállósult.

spártai eredetű; jelentése: híres spártai hadvezér nevéből.

spanyol eredetű; jelentése: erős asszony.

a Lola spanyol becézőjéből.

a Laura és a Leonóra olasz továbbképzése.

a Lúcia régi magyar formája.

latin eredetű; jelentése: virradatkor, hajnalhasadáskor született.

szláv eredetű; jelentése: a nép körében kedvelt, közkedvelt, népszerű.

germán-ófrancia-latin eredetű; jelentése: hírnév + háború.

a francia Louise magyarosított formája.

latin eredetű; jelentése: megnyerő, vonzó.

latin-angol-germán eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

a Magdolna latinosított formája.

a Magdaléna önállósult becézője.

arámi-héber eredetű; jelentése: torony, bástya; Magdala városából származó nő.

a Magdaléna magyarosodott alakváltozata.

héber eredetű; jelentése: gyengédség, szelídség.

1. – a római Maja istennő nevéből; 2. – a Mária és Marianna német becézőjéből.

germán eredetű; jelentése: a jog barátja.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

a Magdolna szláv (Mandalena) becézőjéből önállósult.

német eredetű; jelentése: erélyes, férfias, védelmező.

1. – a Mária magyar becézőjéből önállósult; 2. – a Hermanna fríz becézője.

a Mária francia becézőjéből önállósult.

az Emanuéla rövidülése.

a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.

latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.

latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.

görög eredetű; jelentése: gyöngy.

a Margaréta régi magyaros formája.

a Margit régebbi magyar változata.

a Margit rövidített, kicsinyítőképzős formája.

héber-görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához tartozó.

latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához tartozó.

a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.

a Mária olasz továbbképzése.

1. – a Mária továbbképzése; 2. – latin eredetű; jelentése: tengeri, tengerből jövő, tengerhez tartozó, tengerész.

a Marina olasz továbbképzése.

a Marina olasz továbbképzése.

a Mária francia alakváltozata.

a Mária román kicsinyítőképzős formája.

a Mária olasz becéző alakja.

1. – a Magdolna egyik holland formájából, a Marleene névből; 2. – a Maria és Helene nevek összevont alakja.

héber eredetű; jelentése: úrnő.

latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

a Mária orosz becézőjéből.

német eredetű; jelentése: hatalom + harc.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga (jegyes).

latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

latin-német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.

görög eredetű; jelentése: bölcs asszony.

görög eredetű; jelentése: fekete, sötét.

germán-latin eredetű; jelentése: erőfeszítés, védelem.

‘D”Ussieux francia író névalkotása.’

latin-angol eredetű; jelentése: jobb, derekabb, ügyesebb.

görög eredetű; jelentése: méh, szorgalmas.

spanyol eredetű; jelentése: fogolykiváltó.

-a Metta olasz továbbképzése.

a Matild holland formája.

a Mária több nyelvű rövidülése.

a Mária olasz becézőjéből önállósult.

héber-germán eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.

Kézai Simon névalkotása.

1. – német eredetű; jelentése: szelíd, elnéző, jóakaratú; 2. – a Mild- kezdetű német női nevek önállósult becézője.

a Maria és az Elena ill. a Maria és a Maddalena olasz összevonása.

a Miléna önállósult becézője.

a Ludmilla, Miléna, Milina szláv becézőjéből önállósult.

a Kamilla és a Ludmilla utótagjának önállósulása.

magyar eredetű; jelentése: a növény maga.

a német Hermina és Vilhelmina önállósult becézője.

1. – latin eredetű; jelentése: csodálatos; 2. – a Mirabella becézőjének önállósulása.

latin eredetű; jelentése: csodálatos

latin eredetű; jelentése: csodálatos.

a Miranda olasz továbbképzése.

a Miranda olasz továbbképzése.

a Mirandola olasz továbbképzése.

a Míra olasz becéző továbbképzése.

a Mária eredeti héber formája.

görög-francia eredetű; jelentése: mirtuszfa, áfonya.

latin eredetű; jelentése: szerény, szelíd, megfontolt, szemérmes, tisztességes.

1. – görög eredetű; jelentése: magányos, egyedül élő; 2. – latin eredetű; jelentése: intő, figyelmeztető, tanító; 3. – karthágói-pun eredetű; jelentése: istennő.

latin eredetű; jelentése: eper, szeder.

kelta-angol-normandiai eredetű; jelentése: ragyogó, mint a tenger.

orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.

a Nadin magyar és szláv kicsinyítőképzős formája.

orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.

a Fernanda önállósult rövidülése.

az Anna önállósult francia becézője.

héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

görög eredetű; jelentése: a virág maga.

latin eredetű; jelentése: Jézus születésnapja.

a Natália orosz becézőjéből önállósult.

görög eredetű; jelentése: híres hajós.

olasz eredetű; jelentése: tisztázatlan.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

az Eleonóra, Heléna, Kornélia angol becézőjéből önállósult.

görög eredetű; jelentése: nedves, vizes.

az Anasztázia magyar becézőjéből önállósult.

a -netta, -nette és -neta végű női nevek önállósult becézője.

görög eredetű; jelentése: győzelem.

görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.

görög-német eredetű; jelentése: győzelem + nép.

a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.

a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.

a -nilla végű női nevek olasz becézője.

több női név (pl.: Anna, Johanna, Antonina, stb.) rövidült becéző formája.

a Nina olasz kicsinyítő továbbképzése.

héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.

az Eleonóra és a Honóra rövidülése.

német eredetű; jelentése: északi fény.

a Nóra olasz becéző továbbképzése.

latin-angol eredetű; jelentése: zsinórmérték, irányvonal, vezérfonal.

magyar eredetű; jelentése: nyest.

a német Oda, Uta, Ute, nevek francia kicsinyítőképzős formája.

német-latin eredetű; jelentése: gazdag.

görög eredetű; jelentése: segítség, segély, nyereség.

latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).

a Helga orosz formájából.

görög eredetű; jelentése: égi, mennyei, isteni.

német eredetű; jelentése: birtok + harc; birtok + varázsvessző.

latin eredetű; jelentése: olajfa.

latin-olasz-spanyol eredetű; jelentése: partvidéki.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

latin eredetű; jelentése: Uria városából való.

magyar eredetű; jelentése: hős.

az Orsolya rövidített és kicsinyítőképzős származéka.

1. – latin eredetű; jelentése: kis medve; 2. ófelnémet-latin eredetű; jelentése: ló, paripa.

magyar eredetű; jelentése: őszi kikirics.

német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.

német eredetű; jelentése: öröklött vagyon.

a Xénia orosz formájából.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

magyar eredetű; jelentése: a növény maga.

spanyol eredetű; jelentése: galamb.

görög eredetű; jelentése: mézzel tele.

Varázsfuvola (Mozart) női főszereplőjének neve.

az Anna becézőjéből önállósult.

újlatin eredetű; jelentése: pásztorlányka.

latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.

latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű.

a Paula továbbképzése.

görög-latin eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

görög eredetű; jelentése: szövetet felfejtő.

latin-magyar eredetű; jelentése: bazsarózsa.

latin eredetű; jelentése: állhatatos.

1. – héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla. 2. – a Petronella önállósult becézője.

latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő, szikla.

latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő, szikla.

indián-magyar eredetű; jelentése: dohány; tölcsérke.

magyar eredetű; jelentése: az énekesmadár.

latin-magyar eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletre méltó.

a Paula francia becéző továbbképzése.

a Polixéna, Apollónia és a Paula magyar becézője.

latin eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletreméltó.

héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.

héber eredetű; jelentése: bárány.

germán eredetű; jelentése: okos védő.

germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.

héber eredetű; jelentése: megkötöző, megigéző, megbabonázó; vagy: jól táplált.

1. – latin eredetű; jelentése: királynő; 2. – a Rein- kezdetű német nevek önállósult becézője.

török-hun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

német eredetű; jelentése: sereg + hársfából készült pajzs.

az Aurélia önállósul magyar becézője.

orosz-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

latin eredetű; jelentése: újjászületett.

a Margaréta utótagjának önállósulása.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

a Mária önállósult becézője.

német-spanyol eredetű; jelentése: erős fejedelem.

a Margaréta (Margherita) olasz becézőjéből.

a Terézia magyar becézőjéből.

német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

német eredetű; jelentése: dicsőség + hársfából készült pajzs.

latin eredetű; jelentése: római.

perzsa-görög eredetű; jelentése: (ismeretlen).

latin eredetű; jelentése: rózsa.

a Róza olaszos továbbképzése.

német eredetű; jelentése: paripa + hársfából készült pajzs.

német eredetű; jelentése: paripa + védelem, oltalom.

a Rosa és az Anna olasz összevonása.

a Róza -ina képzős származéka.

a Rosa spanyol becézőjéből önállósult.

magyar eredetű; jelentése: rozmaring.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

német eredetű; jelentése: erejéről híres.

latin eredetű; jelentése: a drágakő maga.

német eredetű; jelentése: dicső farkas.

latin eredetű; jelentése: vörös.

a Rozália szláv becézőjéből önállósult.

török-tatár-orosz eredetű; jelentése: oroszlán.

héber eredetű; jelentése: megtérített.

héber-latin eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.

héber eredetű; jelentése: hercegnő, uralkodónő.

török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét.

1. – török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét; 2. – a Charlotte név magyarosítása.

az Ezeregyéjszaka meséi című arab mesegyűjtemény főhősnőjének nevéből.

a Cecília angol formájának (Sheila) önállósult becézője.

latin eredetű; jelentése: az iskolához tartozó, tanító, tanuló.

latin eredetű; jelentése: virágkoszorú.

latin eredetű; jelentése: csillag.

magyar eredetű; jelentése: sudár.

magyar eredetű; jelentése: sugár.

latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó.

héber eredetű; jelentése: Sion békéje.

latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.

héber eredetű; jelentése: Isten neve, Isten meghallgatott.

az Alexandra olasz becézőjéből.

az Erzsébet román becézőjéből.

magyar eredetű; jelentése: szeder.

magyar eredetű; jelentése: szellő.

arab-görög eredetű; jelentése: Asszíria királynőjének nevéből.

magyar eredetű; jelentése: szemecske, apróság, kicsike; nagy szemű, szép szemű.

magyar eredetű; jelentése: szende.

magyar eredetű; jelentése: szende.

a Xénia alakváltozata.

héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes.

latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.

Apollón isten papnőinek nevéből.

föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.

latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

latin eredetű; jelentése: erdő.

latin eredetű; jelentése: erdő.

héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.

a Simon olasz kicsinyítőképzős női párja.

görög eredetű; jelentése: halfarkú női alak.

magyar eredetű; jelentése: szirom.

görög eredetű; jelentése: ügyesség.

görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

a Zsófia orosz becézőjének németes formája.

latin eredetű; jelentése: csengő hangú.

a Szörény férfinév női párja.

francia-román eredetű; jelentése: vörös hajú.

latin eredetű; jelentése: csillag.

héber eredetű; jelentése: az Énekek énekének nőalakjának nevéből.

török eredetű; jelentése: fejedelem.

orosz eredetű; jelentése: virág.

arameus eredetű; jelentése: őz, gazella.

görög eredetű; jelentése: a színjátszás istennőjének nevéből.

héber eredetű; jelentése: datolyapálma.

az Atanázia önállósult becézője.

orosz eredetű; jelentése: bálkirálynő.

görög-latin eredetű; jelentése: bátor.

latin-orosz-német-magyar eredetű; jelentése: Tatius családjához tartozó.

magyar eredetű; jelentése: tavasz.

a Dorothea (Dorottya) önállósult német becézője.

görög eredetű; jelentése: Isten dicsősége.

angol eredetű; jelentése: ápoló, óvó, vigyázó.

görög eredetű; jelentése: használati mód, természetes jog, rendelet, rendelkezés.

az Antónia rövidült változata.

német eredetű; jelentése: nép + kígyó (mint a titkos tudás jelképe); hársfából készült pajzs.

görög-német eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

görög eredetű; jelentése: Isten megmutatkozott.

görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje, Istent kedvelő.

görög eredetű; jelentése: Istenhez tartozó.

latin eredetű; jelentése: leánynak született harmadik gyermek.

görög eredetű; jelentése: hőség, forróság, nyár, aratás, szüret; vadászni.

a Teréz latinos továbbképzése.

az angol Theresa önállósult becézője.

görög eredetű; jelentése: a tengeristen egyik leányának nevéből.

latin eredetű; jelentése: Titus családjához tartozó.

a Matild és a Klotild német becézője.

a Matild és az Otília német önállósult rövidülése.

görög-magyar eredetű; jelentése: jó + tisztelet.

görög-latin eredetű; jelentése: Isten becsülője.

a -tina, -tine végű női nevek önállósult német becézője.

görög eredetű; jelentése: Thyros szigetéről való nő.

görög eredetű; jelentése: hitregebeli név.

a Titánia latin kicsinyítőképzős származéka.

héber eredetű; jelentése: Jahve jó.

olasz eredetű; jelentése: toszkánai nő.

perzsa-oszmán-török-olasz-német-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.

Vörösmarty Mihály névalkotása a tündér szóból.

magyar eredetű; jelentése: üdvös.

a Julianna orosz formájából.

a német Ulrike és az Ursula önállósult becézője.

német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

görög eredetű; jelentése: égi.

latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias.

az Ursula (Orsolya) latin képzős származéka.

latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

1. – lengyel eredetű; jelentése: vend nő; 2. – a Wendel- kezdetű német női nevek önállósult becézője

Jonathan Swift névalkotása.

görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.

szláv eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + béke.

német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

1. – a Veronika becézőjéből önállósult; 2. – a német Verena önállósult becézője; 3. – szláv eredetű; jelentése: hit; 4. – latin eredetű; jelentése: igaz, igazat mondó, igaz beszédű.

latin eredetű; jelentése: szentelt helyen szedett fű vagy ág.

1. – német eredetű; jelentése: tartózkodó, félénk; 2. – a Veronika német becézőjéből.

a Ver- kezdetű női nevek spanyolos rövidített, becézett formája.

a Veronika önállósult magyar becéző rövidülése

1. – görög-latin eredetű; jelentése: győzelmet hozó; 2. – latin-görög eredetű; jelentése: igaz + ikon.

héber-szláv eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

latin eredetű; jelentése: idős, koros.

latin eredetű; jelentése: győzelem.

a Viktor férfinév latin továbbképzése.

latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

finn eredetű; jelentése: gazdagság, jóság.

latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

latin eredetű; jelentése: győztes.

magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

a Viola olasz kicsinyítőképzős származéka.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

latin eredetű; jelentése: vékony zöld ág.

latin eredetű; jelentése: lány, hajadon.

latin-magyar eredetű; jelentése: életem, életkém.

latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.

német-latin eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.

latin eredetű; jelentése: eleven, élő.

a Viviána angol változata.

német-latin eredetű; jelentése: farkasként harcoló nő.

latin eredetű; jelentése: Xavér községből való.

görög eredetű; jelentése: vendég.

héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.

román eredetű; jelentése: zafír.

a Szidónia szláv megfelelőjéből.

német eredetű; jelentése: a terem védőnője.

héber-latin eredetű; jelentése: az Istenség védelme alatt álló nő.

női név Rossini és Gluck operáiból.

a -zia végű női nevek végének becéző önállósulása.

a német Zilly névnek és a Cecíliának latinosított formája.

latin eredetű; jelentése: rózsa.

görög-orosz eredetű; jelentése: Zeuszhoz tartozó.

1. – a Felicitás német rövidüléséből; 2. – latin-német eredetű; jelentése: sebes, gyors.

görög eredetű; jelentése: élet.

szláv eredetű; jelentése: élet.

magyar eredetű; jelentése: a növény neve.

Vörösmarty Mihály névalkotása.

török-latin eredetű; jelentése: fejedelem.

tisztázatlan eredetű; jelentése: (ismeretlen).

szláv eredetű; jelentése: hajnal.

francia eredetű; jelentése: csaló.

a Johanna francia alakváltozata.

a Johanna orosz alakváltozata.

francia eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből való.

francia eredetű; jelentése: dárda, hatalom.

görög eredetű; jelentése: bölcsesség.

az Erzsébet női név Erzsóka becézőjének további rövidülése.

a Zsuzsanna magyar rövidülése.

héber-görög-latin eredetű; jelentése: liliom.

arab eredetű; jelentése: hercegnő.