Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.

Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.

Vannak dolgok, amiket ki kell mondani, vagy meg kell látni, vagy meg kell találni.

A szerencséből se jó a nagy adag.

Jobban ismernők egymást, ha nem akarnók magunkat örökösen egy sorba helyezni másokkal.

Megbecsülés, fény rang, dicsőség – bármily nagy értéket látnak mögöttük a többiek, tudd, hogy az emberség mindegyiknél nagyobb.