Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb.

Újból föl kell tennünk magunknak a kérdést: mire vagyunk képesek?

A csekély tudás tetterővel párosulva sokkal többet ér, mint a nagy tudás, amely parlagon hever.

Az ember nem hihet abban, amiben nem hisz.

A problémát mindig a szituációban lévő ember fújja föl, a környezet általában nem úgy reagál, ahogy várja.

Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.

Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?