Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki – ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében – hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.
Az ember bizonytalanná válik, amikor valami, amihez már hozzászokott, hirtelen eltűnik az életéből.
Barátaim buzgalma tesz tönkre, nem ellenségeim gyűlölete.
A tervek olyanok, mint a gyümölcs, szükségük van egy kis időre, hogy megérjenek.
Hazugság, amit tartanak közönségesen, hogy a házasságban megszűnik a szerelem.