Sajátos bátorság kell ahhoz, hogy valaki beismerje a gyávaságát.

A világ sohasem tűnik szebbnek, mint abban a pillanatban, amikor éppen bezárják az embert.

A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik.

Aki a látszatra ügyel, elveszíti a lényeget.

Azokat a szavakat, amelyek utat találnak a szívedbe, nem beleordítják a füledbe, hanem belesuttogják.

Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon a számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit.