Mindannyiunknak szüksége van rá, hogy időnként kigúnyolják (…), különben túl komolyan vennénk magunkat.

A gyermeki reményeket a felnőttek nem tudják elképzelni. A két karjukban hordják törékeny álmaikat, várva, hogy a világ elgáncsolja őket.

Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem.

A nagy elmék egyik szerencsétlensége az, hogy elkerülhetetlenül megértenek mindent, a bűnt éppen úgy, mint az erényt.

Nincs nagyobb szenvedés, mint az a tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk.

Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.

Egy dolog, hogy az egész világegyetem összefog, hogy megvalósulhassanak az álmaink, és más dolog, hogy teljesen felesleges kihívások elé állítjuk magunkat.