A szöszi fürdőszobájából:
– 95, 96, 97, 98, 99…Seggíííttsssééggg!!! Százlábú…

A tudós és a székely egymás mellett utaznak a vonaton. Mennek egy ideig, aztán megszólal a tudós:
– Figyeljen ide! Barchobázzunk! De mivel én sokkal okosabb vagyok, ezért ha én nem tudok válaszolni, adok ezer forintot, de ha maga nem tud válaszolni, akkor magának csak száz forintot kell adnia.
A székely belemegy a játékba.
Tudós:
– Afrikai rovar, nagy kék páncélja van.
Székely:
– Nem tudom, itt a százas. Most én jövök. Vízben él, hat lába van, a parton sántít és kuty-kurutty!
Tudós:
– Nem tudom. Itt az ezres. Mi a válasz?
Székely:
– Nem tudom, itt a százas.

Ha van egy olyan férfi, akit szívvel-lélekkel szeretünk, akkor szinte mindenkivel könnyű szeretetteljesnek lenni.

az őszinte beszélgetésekért.

Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.

A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.

A szívedet nem tudod meggyógyítani. Arra csak az idő képes. Viszont a testedet helyre tudod hozni.

Barátodat négyszemközt intsed, a nyilvánosság előtt dicsérd!

Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni.