Tanítani haszontalan, kivéve, ha felesleges.

Miközben párhuzamosan éljük életünket, embertársaink világába csak gyér betekintést nyerhetünk.

Először próbáljuk ki az őszinteséget. Ha túlságosan fölidegesít, még mindig rátérhetünk a hazugságokra.

Nem a körülöttünk lévő életet kell kedvünk szerint elrendezni, hanem önmagunkat kell megtörni, meghajlítani, hogy mindenféle életre alkalmasak legyünk.

Remény nélkül az ember megszűnik létezni.

A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (…) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.

Az olyan emberek, akik félnek valami ostobaságot megpróbálni, sosem jutnak messzire.

Mindenki láthatatlan drágakövet rejt magában, akármilyennek született, s ezt csiszolni, formálni kell.