Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen.

Szegény, koldusszegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.

Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?

Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.