Olykor eleget szenvedünk ahhoz,
hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:
– Nagyon-nagyon boldog vagyok.

Ha már ajándékot ad valakinek az ember, időt kell rá szánnia, hogy szép is legyen.

Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk (…), mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban.

Ha megbecsülöd azt, aki vagy, észreveszed, hogy a többiek is úgy értékesek, ahogy vannak.

Nagyon fontos, hogy meglássuk azt is, ami szabad szemmel nem látható.

A betegség ha soká tart, nem lehet komoly, ha meg komoly, nem tart soká.

A félelem gyilkol. (…) Ha arra koncentrálsz, amitől félsz, akkor katasztrófaképeket alkotsz a fejedben, melyek egy katasztrófa felé fognak kormányozni.