Az embernek nem kell megmásznia a hegyet ahhoz, hogy tudja: magas.
Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.
A szakadatlan aratástól kopár lesz a mező.
A magány sosem szül szerelmet – csak szükséget.
Nem számít, miről beszéltetek utoljára. Csak az, hogy mit mondtatok egymásnak hónapokon keresztül.
A lelkesedés általában automatikusan jön, amikor valaki megtalálja a hozzá leginkább illő munkát, s azt teszi, amit legjobban szeret.
Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.
Barátok… azok, akik táplálják egymás reményeit. Nekik egyformán kedves a másik álma.