Az ostoba egy jó könyvet sem ismer; az okos egy rosszat sem.

Döntést kellett hoznom, hogy mérges legyek- e Istenre azért, amim nincs, vagy hálás legyek azért, amim van.

Akivel az embernek viszonya volt: azt alig rázhatja le magáról egykönnyen… a testén és lelkén talán örök nyomok maradnak utána!

Könnyű a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes.