Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.

Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!

Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé.

Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.

Amit nem tudok megépíteni, azt nem tudom megérteni sem.

Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.