Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.

Ha úgy érkezel a világra, hogy tudod, hogy szeretnek, és így is távozol, mindennel meg tudsz birkózni, ami a kettő között történik.

Ha elszalasztottad a kedvező pillanatot, várj! Hátha jön egy másik. Ha nem jön, tévedtél… de többnyire jön. Akkor aztán ne habozz!

Az élet elviselhetetlen lenne, ha örökké tartana.

Segíts egy betegnek a mosásban, ha nem tudja elvégezni.

Az emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni őket, és megszépülnek.

Ne mulaszd el észrevenni a parányi pillanatok szépségét.

Teremts egyensúlyt az életed különböző területei között.

A fájdalmad bizonyítja, hogy ember vagy (…)! Ez a szenvedés tesz emberré minket.

Ne várd el másoktól, hogy kövessék a tanácsaidat, de ne gondold, hogy nem fogják követni a példádat!