Kétféle ember van: az egyik csinál dolgokat, a másik meg learatja érte a dicsőséget.
Az összes fegyver közül a legborzalmasabb a szó, amely úgy dönt romba egy egész életet, hogy nem hagy vérnyomot, és az általa ejtett sebek soha nem gyógyulnak be.
Minden apa álma, hogy a lánya elkerül a háztól, mielőtt istenigazában beindulnának a hormonjai.
Előfordul, hogy azt kívánom, bárcsak vissza tudnék menni az időben, és semmissé tudnám tenni a szomorúságot; de úgy érzem, ha ezt tenném, akkor az örömöt is elkergetném.
Gyakran találkozunk jelentékeny emberek másolataival, és a legtöbbeknek, akárcsak a festmények közt, a másolatok jobban tetszenek, mint az eredetiek.
Nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úgy bizony.
Egyik ember nem olyan, mint a másik? Mit számít, herceg-e vagy kocsis, ha helyén van a szíve meg az esze!
Mi ez az elnyomhatatlan törekvés, hogy tanácsot adjunk? Ez kiirthatatlan! Miért tudjuk mindig, hogyan kell jobban csinálni azt, amihez nem értünk?