Aki folyvást „valahova följebb” törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.

Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.

Bölcsességre vall egyetértésben élni olyanokkal, akiket nem tudunk elhagyni.

Az, aki tudja, hogy kell hízelegni, rágalmazni is tud.

Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted.

Akarnunk kell a változást. Fel kell ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem változtatunk, és látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk.

Ha az embernek nagy a baja, nem marad hely más bánatnak.