A legjobb barátom és én olyanok vagyunk, mint két testvér – Káin és Ábel.
Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért születtem, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem.
A barátság a találkozásokból táplálkozik, és meghal, ha megfosztják tőlük.
Nem ítélhetünk meg egy dolgot, ha nem ismerjük.
A megbékélés sosem felejtés. Éppen ellenkezőleg: emlékezés, de bocsánattal teljes emlékezés.
Nem, nem igaz, egy szerelemnek soha nincsen teljesen vége… Gyűlölnöm kellene őt, de lenyűgözve tart a fájdalom, amelyet okozott nekem.