Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?

A nők, amint felszednek egy férfit, azonnal mindent megtesznek, hogy megváltoztassák a maguk kedvére, aztán megállás nélkül panaszkodnak, hogy milyen használhatatlan alak akadt az útjukba.

Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk.

Ha valóban nincs olyan hely ezen a világon, ahová nem ér el a nap, akkor nincs más módja, hogy elbújjak, mint hogy a saját árnyékommá válok.

Az életemben mindig is voltak jó emberek… és olyanok, akik szeretnek. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megbízhatok bennük, vagy hogy mindent elmondhatok nekik.

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

Ki ne volna inkább boldog ostoba, mint okos nyomorult?

Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.