
Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal – miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.
Ha az emberek sorsát az istenek határozzák meg, akkor tuti, hogy szadisták.
A nők, amikor úgy érzik, hogy igazuk van, veszekednek és sírnak, de amikor érzik, hogy vétkeztek, akkor csak sírnak.
Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról… csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.
Mihelyt meglátlak, rögtön megfeledkezem minden kötelességemről, csak a szerelem él bennem! De ez a szó – szerelem – kevés is.