Veszélyes környéken lakom. Az utcánkban a gyerekek lelopják az autók kerekeit – menet közben.

A szerelem az, ha rögtön megérezzük, mikor a másik boldogtalan.

Érdekes világ ez, megvetik, gyűlölik a büszke embert, mégis arra vágynak, hogy valamire büszkék legyenek. (…) Csak a nemakarás elől apad el az idő.

Ha padlóra kerülsz, ha testileg-lelkileg a mélybe zuhansz, próbálj meg magadtól fölemelkedni. S előbb-utóbb azt tapasztalod majd, hogy a magasból húznak.

Csakis úgy juthatunk valaha is följebb, ha már tudunk kételkedni önmagunkban.

Aki siet az életben, az a sírjába siet.

Az asszony mindent eltitkolhat, csak szerelmét nem.

Lehetek csak tizennyolc, de már látom, hogy a világ két részre oszlik: a cselekvőkre és a figyelőkre. Azokra, akiktől beindulnak a dolgok, és azokra, akik csak baktatnak utánuk.

Megszokásból élni valakivel: hazugság. (…) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.